2020. November 29.   Taksony

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Azért küzdenek, hogy Olívia lábra állhasson

Pataki Dóri és Olívia egypetéjű ikrek. Külsőleg olyanok, mint két tojás, életük azonban nem is lehetne különbözőbb. 24. hétre, alig több mint fél kilogrammal születtek, Oli azonban néhány naposan agyvérzést szenvedett, valószínűleg emiatt akadt el a mozgásfejlődésben. Mászni és kúszni sem tanult meg, ráadásul csak fényeket lát. Szülei azért küzdenek, hogy lábra álljon, és egyszer talán együtt játszhasson ikertestvérével.

Az ikrek édesanyja, Patakiné Mészáros Edina fogad minket kecskeméti otthonukban, hogy elmesélje három éve tartó kálváriájukat. Közben egy barátjuk vigyáz Olíviára a gyerekszobában. Amikor benézek, látom, hogy ez nem egy szokványos lánybirodalom. A játékok mellett speciális fejlesztő eszközökkel van tele. Egy lámpákkal kirakott házikó is készült Olinak, az ő szeme ugyanis csak a fényeket érzékeli a külvilágból.

– Amikor elhatároztuk, hogy családot alapítunk, nagyon gyorsan összejött a baba – kezd bele történetükbe Edina, amikor a nappaliban leülünk. – Kezdetben azt hittük, egy élet növekszik a pocakomban, a második ultrahangon azonban kiderült, ikreink lesznek. Mégpedig egypetéjűek. Az első döbbenet után persze nagyon örültünk, egészen a várandóságom 18. hetéig. Akkor derült ki, hogy az egyik babának nincsen magzatvize.

Derült égből villámcsapásként érte a szülőket a diagnózis: iker-iker transzfúziós szindróma fenyegeti a piciket. Ez azt jelenti, hogy a két magzat érösszeköttetésben áll egymással, egyikük csak adja a tápanyagot a másiknak, ő pedig nem kap. Ez a ritka rendellenesség az egyik baba halálát is okozhatja. Mivel ezen Kecskeméten nem tudtak volna segíteni, egy pécsi specialistához, dr. Molnár Gáborhoz irányították őket. Ő megnyugtatta a szülőket, hogy szerencsére még egyformák a babák, és néhány nap múlva már meg is műtötte őket. A hasfalon keresztül végzett operáció során elégették a közös ereket. Nagyon gyorsan kiderült, hogy sikerült a beavatkozás, mert a másik babának is elkezdett termelődni a magzatvize.

– Egy kicsit fellélegezhettünk, de csak két hetünk volt az örömre, a 20. héten kinyílt a méhszájam, és azonnal be kellett feküdnöm a kórházba – folytatja történetüket az édesanya. – Folyamatosan egyeztettek a kecskeméti orvosok Molnár Gáborral, volt, hogy egyszerre négyen vizsgáltak, sajnos mégsem sikerült kitolni a szülés idejét. Úgy volt, hogy Pécsen hozom világra az ikreket a 35. héten, de egy fertőzés miatt már a 24. héten beindult a szülés.

Félkész babák karácsonyra

2018. április 11-re voltak kiírva az ikrek, de 2017 karácsonyán császárral látták meg a napvilágot. Dóri 25-én éjfélkor született 600 grammal, Olívia pedig két perccel később, már 26- án 660 grammal.

– Amikor reggel találkoztam dr. Kelemen Edit főorvosnővel, elmondta, hogy most sok-sok erőre lesz szükségünk. Nagyon picik, fejletlenek, bármi előfordulhat, egy fertőzés az életükbe kerülhet. Kaptam egy füzetet arról, mennyi veszély leselkedik rájuk – mondja Edina, és megmutatja az ikrekről készült első fotókat. Lélegeztető gépen, inkubátorban, csövek, műszerek között apró, ráncos kis testek. Edina bevallja, amikor először megpillantotta kislányait, sokkot kapott a látványtól.

 

– Félkész babák voltak, nagy fekete gömb volt a szemük, elképzelni se tudtuk, hogy valaha a kezünkbe vehetjük őket. Olíviának a bőre is teljesen átlátszó volt. Nem épp erre készültünk, amikor megfogantak – mondja keserűen. Két hónapig voltak a babák lélegeztetőgépen, később is rásegítéssel tudtak csak lélegezni. Bár a kecskeméti PIC-részlegen a legjobb kezekben voltak, életükért nap mint nap meg kellett küzdeniük. Aztán az ötödik napon kiderült, hogy Olívia agyvérzést kapott. Azt nem tudták a szülők, milyen súlyos a helyzet. Annyit mondtak nekik, hamar felszívódott és az jó.

– A PIC-részlegen az volt a mondás, ha nincs hír, az a jó hír. Mi is ebben reménykedtünk, de a mi esetünkben ez sajnos nem jött össze – meséli Edina. –Figyelmeztettek minket, készüljünk fel arra, hogy elveszíthetjük Olíviát. Neki ugyanis három hétig nem volt széklete. Már vitték volna Pestre, hogy megműtsék, amikor végre kakilt. Akkor fellélegezhettünk picit, de mindig adódott valami más, ami miatt retteghettünk. Olyan szürreális volt az egész, emlékszem, sokszor csak bolyongtam a folyosón, nem is tudtam, hogy kerültem ide.

Végre otthon

Aztán eljött végre 2018. május 9-e, amikor hazamehettek a kórházból. Bár Olívia rosszabb állapotban volt nővérénél, babamozgásai rendben voltak. Nézelődött, reagált mindenre, így nyugodtan bízták a szülők gondjaira. Ők pedig úgy érezték, ennyi viszontagság, küzdelem után most már minden rendben lesz. Ahogy a legtöbb koraszülött babának, úgy Dóri és Olívia szemét is megműtötték még a kórházban. Lézerrel égették el a burjánzó ereket a szemükben, másképp megvakultak volna. A doktornő már ekkor jelezte, Olíviának gondok lesznek a szemével. Nem fejlődtek ki megfelelően a látó idegek, és a hosszú lélegeztetés is károsította a szemét.

– Nem tudtuk, mi lesz, de úgy voltunk vele, majd alakul a helyzet – fűzi hozzá Edina. – Ennek érdekében mindent megtettünk a lányok fejlesztéséért. Hamarosan kiderült, valójában mekkora a különbség közöttük. Két hónap elteltével Dóri rohamtempóban kezdett fejlődni, Olívia fejlődése azonban hét hónaposan megtorpant. Ő nem forgott, nem kúszott, nem mászott, nem nyúlt a játékokért, nem is tudta megfogni azokat. Egyre világosabbá vált számunkra, hogy ő más, mint az egészséges gyerekek.

Van remény

Azóta eltelt két év. Dóri és Olívia, bár vonásaik hasonlítanak, teljesen más kisgyerekké cseperedtek. Dóri elkezdte a bölcsit, ötdioptriás szemüvege van, de ez nemigen zavarja. Locsi-fecsi kislány, állandóan pörög, játszik. Kishúga a mai napig nem mászik, ülni sem tud, szinte teljesen vak. Csak a fényt érzékeli. Ő is nagyon aktív, vidám, szinte mindig ott a huncut mosoly az arcán.

– Abban reménykedtünk, hogy folyton együtt játszanak majd, és elválaszthatatlanok lesznek, ahogy a legtöbb iker. Persze megvan közöttük a láthatatlan kapocs, ragaszkodnak egymáshoz, de kommunikálni nem tudnak – meséli édesanyjuk, miközben Olíviát tornáztatja. Ha nem tartaná, hátradőlne a kislány. Négykézláb felnyomja magát, de nem tudja megőrizni az egyensúlyát. Vetődik, ficánkol, minden pillanatban ott kell lennie mellette, nehogy megsérüljön.

Dóri közben felszabadultan játszik, időnként odaszalad húgához és megöleli őt. Most egy ideig nem látták egymást, ugyanis Olívia a Borsóházban vett részt egy egyhetes fejlesztésen. Ebben segített a családnak a Csoda Csoport Alapítvány is, hisz a terápia árát a család nem tudta volna kigazdálkodni. A Borsóház terapeutája szerint fejlesztésekkel el tudják érni, hogy valamilyen segítséggel talpra álljon. Ez minden reményük. Most egy speciális ruhára gyűjt a család, ami segítene Olíviának tartani a törzsét, és egy állító gép is nagy segítség lenne abban, hogy megtehesse első lépéseit. Ezek több száz ezer forintba kerülnek, támogatás nélkül azonban nem is álmodhatnak róla a szülők.

– Sok mindenen mentünk keresztül az elmúlt három évben, de úgy látjuk, ha a sors feladatot bíz ránk, mindig jön a megoldás is – összegzi az elmúlt három év tapasztalatait Edina. – Rengeteg jó embert ismertünk meg, hihetetlen sok segítséget kaptunk, amit ezúton is köszönünk. Próbáljuk elfogadni, hogy Olíviára más élet vár, mint testvérére. A látás csodáját nem adhatjuk meg neki, de kötelességünk mindent megtenni azért, hogy járhasson és esélye lehessen minél teljesebb életet élni...

Aki segítene, itt teheti meg
Aki szeretné támogatni a Pataki családot Olívia fejlesztésében, az Együtt a Kecskeméti Családokért Alapítványon keresztül teheti meg. A pénzadományokat az Együtt a Kecskeméti Családokért Alapítvány számlaszámára várják: 11732002- 20410229. Közleményként annyit kell írni, hogy „ Mindenki együtt – ritka pillanat a Pataki családnál, Olívia”.

Élő adás