2021. Január 27. Szerda  Angelika

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Covid-sztori: Olyan állapotban voltam, mint aki a frontvonalon harcolt

Hári Ernőt, a Kecskeméti Közlekedési Központ Kft. ügyvezetőjét november 5-én terítette le a koronavírus. A semmiből, pár perc alatt öntötte el a láz. Aztán ahogy jött, úgy tűnt el. Csakhogy közben eltelt több mint két hét. Vért nyelt, kétoldali tüdőgyulladással megjárta a kiskunhalasi kórházat, most pedig otthon lábadozik. Azt mondja, jelenleg annak örül, hogy már 3-400 métert le tud sétálni fáradtság nélkül, de az igazi nagy boldogság az lesz számára, amikor – közel egy hónap után – újra eltölthet napi pár órát szeretett munkahelyén.

Hári Ernő azt mondja, ő már tavasszal felkészült arra, hogy el fogja kapni a koronavírust. Bár az elmúlt 6-7 évben mindig átvészelte ezeket az időszakokat, soha nem volt beteg, most pedig betartotta az óvintézkedéseket. Sőt, saját szabályokat is alkotott a központi kötelező dolgok mellett, mert azért az ember - még ha csekély is - csak megadja magának az esélyt arra, hogy elkerülje a koronavírus fertőzést.

- Arra viszont soha nem gondoltam, hogy – noha a koronavírust is influenzavírusnak hívjuk – ennek lefolyása finoman szólva sem a megszokott volt az én esetemben.  Én – ahogy mondani szokták - derékba kaptam! Úgy éreztem magam, mintha a frontvonalon harcoltam volna. November 5-én, este nyolc óra körül, a semmiből, 3-4 perc alatt elöntött a láz, de a fejem búbjától a nagylábam ujjáig! Kilenc napig folyamatosan 38-39,5 fok között volt a lázam úgy, hogy közben éjjel-nappal, négy óránként, orvossal egyeztetve, lázcsillapítót szedtem.

Hári Ernő, a Kecskeméti Közlekedési Központ Kft. ügyvezetője

A következő fokozat az volt, és ezt Hári Ernő utólag tudta meg az orvosoktól, hogy az orrában lévő, és azokkal összefüggő járatok, valószínűleg a koronavírus által okozott napokig tartó magas láznak köszönhetően, folyamatosan vérben álltak.

- De én ezt nem tapasztaltam, nem kifelé vérzett az orrom, soha. Csak azt éreztem, hogy a torkomban, a manduláimon mindig van valami. Utólag kiderült, hogy ez vér volt, amit nagyon kicsi mennyiségben, de folyamatosan nyeltem. Ez pedig megoldotta, hogy a vírus minél előbb eljusson a gyomromba. És akkor lerendezte a gyomromat és az emésztőrendszeremet.  

De nem hogy ezzel nem lett vége, most kezdődtek csak a megpróbáltatások. A csütörtöki belázasodás utáni hét kedden véroxigénszintet mértek a háziorvosával. Többszöri mérés után kiderült, hogy csökken a véroxigénszint, ami pedig nagy eséllyel tüdőgyulladásra utal. Az orvosa mentőt küldött érte, majd ezt követően egy hetet töltött Kiskunhalason a Semmelweis kórházban.

- Ahogy bekerültem, kiderült, hogy valóban tüdőgyulladásom van, körülbelül a tüdőm 10%-a volt már addigra a vírus által kikapcsolva. Azt mondta a doktornő, aki kezelt, az a szerencsém, hogy mindkét oldalon felül, a tüdőlebeny tetején tapadt meg a vírus, és nem a közepébe ásta be magát. Esetemben tehát kisebb volt a terjedési sebessége.

11 napig kaptam antibiotikumot, és a belső vérzés miatt trombózis megelőzésére szolgáló gyógyszereket.

A kilencedik napon, ahogy egyik pillanatról a másikra megjelent a láz a szervezetében, majdnem olyan hirtelen tűnt is el.

- Persze ezzel még mindig nem volt vége. A szívemet is folyamatosan vizsgálták. Az EKG-m rendben volt, a szívem durván 40%-kal többet dolgozott ebben az időszakban, mint szokott. A doktornő felhívta a figyelmemet, bár a problémák megszűnnek, fáradt leszek sokáig, mert akkor fog regenerálódni a szívem. Így is lett. Köszönetet mondok Dr. Egri Antalnak, a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház fertőző osztály vezető főorvosának, Dr. Fucskó Marianna szakorvosnak és az osztály dolgozóinak lelkiismeretes munkájukért!

A halasi kórház orvosa szerint közepes erősségű lehetett, ami Hári Ernőnek jutott. Azt mondja, amit látott odabenn, ő még így is a szerencsésebbek közé tartozik. De hogyan éli meg lelkileg mindezt a koronavírusos beteg, hogyan dolgozza fel?

- Amikor az ember alig kap levegőt, és éjjel se alszik saját magától, mert olyan hangosan képes venni azt a kevés levegőt is, amikor folyamatosan lázas, megmondom őszintén, olyan sok gondolat nem dolgozott bennem.  Kétszer javasolták, hogy fogadjam el az oxigént, mondtam, hagyják itt a szobámban, de én úgy gondoltam, hogy 47 évesen meg tudok ezzel birkózni plusz segítség nélkül.  Kértem egy széket, gyakran kiültem oda, kínkeservesen, de próbáltam kisebb tornagyakorlatokat is végezni. Gyötörtem magam, hogy működjön a testem, érezzem, hogy élek.

Ernő azt mondja, nagyon sokat beszélnek családjával a koronavírusról, és úgy gondolja, hogy nagyon sokat számít az is, hogy akár a daganatos megbetegedések nagy része, részben ez is fejben dől el. Aki állandóan ezen stresszeli magát, nagyon nagy eséllyel előbb-utóbb meg is kapja. Ha tudomásul veszi, hogy bejöhet, de nem ekörül forognak a napjai, akkor talán könnyebben túl lesz rajta, ha mégis elkapja.

Karácsony előtt még el kell mennie tüdőröntgenre. Több mint 90% az esély, hogy addigra a gyulladás teljes mértékben eltűnik.  Közben vigyáznia kell, nehogy felülfertőződjön, mert akkor rosszabbul lehet. De nem hagyja el magát, fizikai erejéhez mérten házimunkákat végez, kimegy a kertbe, hogy a levegőn is legyen, mozogjon is.

- Azt javasolta a háziorvosom, hogy sétáljak, de egyirányba annyit menjek, hogy még a visszasétálás is kellemesen teljen. Ez eleinte 100 méter volt oda, és 100 méter vissza, éppen az utca végéig, az utóbbi napokban pedig már 3-400 métert is tudtam sétálni.

Jövő héten már bemehet a munkahelyére, de orvosa kifejezetten felhívta a figyelmét arra, hogy fokozatosan terhelje magát.  

- Nyilván nem lesz könnyű, mert az a típus vagyok, aki reggel fél nyolc körül bemegy, aztán este hat-fél hét körül indul haza. De azért azon elgondolkoztam, hogy 47 éves vagyok, és lehet, hogy ez már az a kor, amikor tudatosabban kell foglalkoznom az egészségemmel.  Amit sokszor olvastam és hallottam másoktól, hogy egy ilyen élethelyzet után az emberek átértékelnek dolgokat, most már én is értem, mire gondoltak. Be fogok járni, mert szeretem a munkámat, imádom amit csinálok, visszajelzések alapján talán jól is, de most az az időszak jön, amikor a munkám csak a második lesz, az egészségem után. Aztán, magamat ismerve, amint túl leszek mindenen, megoldódik a koronavírus elleni védőoltás kérdése, újra tavasz lesz és a szervezetem is újra jól működik, majd elkap a gépszíj, és megint a szeretett munkám kerül az első helyre.  De hát én ilyen vagyok, így vagyok programozva genetikailag, de azért megpróbálok tudatosabban élni.

 

Élő adás