2019. Május 19.   Ivó, Milán

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Erdei Péter életműdíjat kapott Amerikában

Az Amerikai Kodály Tanárok Szervezetének (OAKE – Organization of American Kodály Educators) életműdíját vehette át néhány nappal ezelőtt Erdei Péter Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet korábbi igazgatója. A rangos elismerést azok a kivételes személyiségek kaphatják, akik kitörölhetetlen hatást gyakoroltak az Amerikában folyó, kodályi elveken alapuló zenei nevelésre.

50 évvel ezelőtt, 1969 nyarán Amerikában alakult meg az első Kodály Intézet. A Kodály Musical Training Institute (Wellesley, Massachusetts, USA) egyik társalapítója Erdei Péter volt. Az intézmény indulásának előkészítésében, majd a következő három év feladataiban is aktív szerepet vállalt: kisiskolásokat tanított, egy középiskolás lánykórust vezetett és zenetanároknak tartott továbbképzéseket. Később a kecskeméti Kodály Intézet igazgatójaként hosszú távú és gyümölcsöző együttműködést alakított ki a wellesley-i intézménnyel, illetve annak utódjával, az Amerikai Kodály Központtal (Kodály Center of America).

– Milyen előzményei voltak amerikai munkájának?

– Ötödéves egyetemista koromban – 1967 őszén – amerikai zenepedagógusok érkeztek a Zeneakadémiára, egy évig a Kodály-módszert tanulmányozták. Egyikük, Denise Bacon abba az osztályba került, ahol én tanultam. Szőnyi Erzsébet tanárnő kérésére én korrepetáltam őt, ő meg korrigálta az én gyengébb angol nyelvtudásomat. 1968 februárjában Denise azzal a lehetetlen kéréssel állt elő, hogy a diploma megszerzése után indítsak ének-zenei általános iskolát Amerikában. Az első reakcióm az volt, hogy zöldfülűként nem vállalhatom ezt a hatalmas feladatot, de ő nem tágított, még a minisztériumba is elment a szükséges engedélyeket megkérni.

– Milyen feladatok várták a tengerentúli országban?

– Az őszi hónapokban a Kodály-módszer amerikai meghonosításához szükséges zenei anyag gyűjtésével foglalkoztam. Látogattam iskolákat, óvodákat és más intézményeket, amerikai és angol népdalgyűjteményeket böngésztem, könyvtárakban ültem. 1969 januárjában azután megkezdődhetett az érdemi munka. Két első osztályban heti öt alkalommal éneket tanítottam. A mindennapos énekóráknak gyorsan híre ment, nyílt órát kellett tartanom előbb a szülőknek, azután a város zenetanárainak, majd az oktatási szakreferenseknek. A New York-i székhelyű Ford Alapítvány érdeklődését is felkeltettük, és ők 1969 nyarán – pályázat útján – 200 ezer dollárt biztosítottak arra, hogy Boston agglomerációjában létrehozzuk az első amerikai Kodály Intézetet. Támogatásuk révén épületet béreltünk, hangszereket vásároltunk, fiatal énektanárokat toboroztunk, és szeptemberben el is indult a zenepedagógiai »át«-képzés. Később, a következő tanévben már szükség volt több magyar szakemberre is, így többek között Rozgonyi Éva, Komlós Katalin, Kokas Klára és sokan mások is részt vettek ebben a munkában. Volt olyan nyári tanfolyamunk, amikor 15 magyar szakember tanított egy időben ott.

– 1972-ben visszajött Magyarországra. A térbeli távolság miatt megszakadtak amerikai kapcsolatai?

– Egyáltalán nem. Hazatérésem után két évig Debrecenben tanítottam, a Zeneművészeti Főiskola tanára és az időközben profi zenei együttessé vált Kodály Kórus másodkarnagya voltam. 1974 szeptemberétől viszont már Kecskeméten dolgoztam, ekkor kaptam meg kinevezésemet a Kodály Intézet élére. Mindig hittem abban, hogy a továbbképzésbe a magyar énektanárokat is be kell kapcsolni, emellett azonban az első években elsősorban arra törekedtem, hogy a Kodály-módszer iránt egyre erősödő nemzetközi érdeklődést tudjuk megfelelő színvonalon kielégíteni. Épp ezért a még amerikai éveim során megkezdett utat folytatva – 1970-ben, az első Kodály Szeminárium nyitókoncertjére elhoztam a mintegy hatvantagú bostoni lánykórusomat, diákjaim átütő sikert arattak Kecskeméten –  szoros kapcsolatot alakítottam ki az amerikai társintézményünkkel.

Erdei Péter amerikai munkája immár több mint öt évtizede tart. Az elmúlt napokban is akadt dolga, kórustábort vezetett Ohióban, Columbusban. A helyi sajtóban Nemzeti Kamarakórusként (National Chamber Ensemble) említett együttesével az OAKE kongresszusának záró rendezvényén is fellépett, az esemény azonban más miatt is emlékezetes számára.

– 2019. március 21-e és 24-e között tartotta meg ez évi kongresszusát az Amerikai Kodály Tanárok Szervezete. A konferenciára több mint 500 zenetanár érkezett – az OAKE hatalmas szervezet, ma már háromezer feletti tagsággal bír –, akik szakmai előadásokon, konzultációkon és hangversenyeken vehettek részt. A négynapos rendezvényre engem is meghívtak, többek között egy zenei műhely vezetésére kértek fel: az ország középiskolai zenetanárai által kiválasztott, 16 és 18 év közötti fiatalokkal dolgoztam három napon át. A kongresszus az OAKE közgyűlésével ért véget, melynek zárókoncertjén a 36 fős kórusom is énekelt. De nemcsak az ő vezénylésük miatt léptem színpadra, az est második felében, a szervezet elnökének laudációja után ismét a reflektorfénybe szólítottak, és igen megható pillanatok közepette az OAKE életműdíját (OAKE Lifetime Achievement Award) átvehettem. Óriási megtiszteltetés ez a kitüntetés, nehéz volt megtalálnom a megfelelő szavakat, amikor megköszöntem az elismerést.

– Mivel indokolta az OAKE elnöke a díj odaítélését?

– Az elismerés átadása előtti méltató beszédében Ann Leffard megemlítette az 50 évvel ezelőtti munkámat, az első Kodály Intézet létrehozásában kifejtett tevékenységemet, illetve az azt követő, tanítással eltöltött éveimet. Szólt a későbbi két és fél évtized során a különböző amerikai egyetemeken tartott kurzusaimról, a tanárképzésben vállalt munkámról és természetesen a magyarországi feladataimhoz kötődő, kapcsolatépítő erőfeszítéseimről. Az OAKE elnöke úgy vélte, komoly szerepem volt abban, hogy az évek, évtizedek során egyre népesebb lett a Kodály-szakértők tábora, és ma már a legtöbb amerikai egyetem zenepedagógiai tanszékén – ha nem is tantárgyként, de mint kurzus feltétlenül – helyet kap a Kodály-koncepció megismertetése.

– Az Amerikában most kapott életműdíj a KÓTA januári, hasonló kitüntetése, illetve a Magyar Művészeti Akadémia tavalyi Zeneművészeti-díja után a harmadik elismerés, amelyet rövid időn belül átvehetett.

– Az idő múlására emlékeztetnek engem ezek az elismerések. 50 évvel ezelőtt alapítottuk meg az amerikai Kodály Intézetet, a kecskeméti intézmény idén nyáron tartja a 30. szemináriumát, én meg már erősen közeledek a 75-höz. Igen nagy megtiszteltetésnek érzem és nagy öröm volt átvenni ezeket a díjakat, ugyanakkor egyfajta fokozott felelősségre is felhívták a figyelmemet: amíg még kapok lehetőségeket az élettől, azokat a tőlem telhető legnagyobb intenzitással és legjobb minőségben kell elvégeznem!

Varga Géza

Élő adás