2019. Február 22. Péntek  Gerzson

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Hiába a támogatás, nem kap kocsit sérült lánya szállítására

36 éve gondozza teljesen magatehetetlen lányát Bozó Pálné. A kecskeméti nyugdíjas hölgy jogosult lenne támogatásra, hogy autót vásároljanak, úgy tűnik azonban, hiába. Pedig kocsi nélkül gyógytornára sem tudja vinni a másfél évesen megbénult Gabriellát.

Kis szolgálati lakásában fogad minket Bozó Pálné Katalin. Közös szobájukban kínál hellyel. Gabriella ágyán kedvenc plüssei, mellette fertőtlenítőszerek, krémek sorakoznak.

Katika kerekesszékben ülő lánya mögött állva mesél. Azt mondja, nem ül le, mert fát vágott és meghúzódott a dereka. Keze gyakran megpihen a tolókocsin, látszik, hogy különleges a kapcsolat kettejük között. Történetüket az édesanya meséli el, időnként azonban Gabriella is beleszól, hogy megerősítse őt.

Kiderül, hogy 18 hónapos koráig teljesen normális életet élt. Szaladt, játszott, egyre szebben beszélt, mint ahogyan kortársai. Aztán egyik nap megkapta a gyerekorvosnál a Szabin-cseppeket, másnap reggelre pedig rohama lett.

– A középső lányom vette észre a reggeli készülődésnél, hogy valami nagy baj van a picivel – meséli az édesanya. Elájult és a földön rángatózott, mentőt kellett hívni hozzá. A kórházban először azt hitték epilepsziás. Tizenegy napig tartották bent, amikor kiengedték, se járni, se fogni nem tudott. Teljesen magatehetetlenné vált. 

Bár egyetlen orvos sem mondta ki, mi okozta a bénulást, egyértelmű volt, hogy a cseppek okozták. Akkoriban ennek semmiféle következménye nem lett, Katalin kénytelen volt beletörődni abba, hogy kislánya soha nem áll lábra, soha nem élhet majd önálló életet. Tízéves koráig még ülni sem tudott.

– Nem volt könnyű, de el kellett fogadnunk – mondja az édesanya. – Mivel normális óvodába nem mehetett, a Pethő Intézetbe került, ott végezte el az iskolát is, csak hétvégére hoztuk haza. Az egyik ottani professzor vette gondjaiba, mindenképp meg akart műteni, hogy ne csak feküdni tudjon, mint egy darab fa.

A professzor a kislány mindkét lábát megoperálta, majd három hónapig gipszben volt. Végül aztán a család legnagyobb örömére képes lett arra, hogy felüljön. Azóta is kerekes székben tölti mindennapjait.

Hogy mivel? Főképp tévénézéssel. Nagyon szereti a gasztro műsorokat, fél szemmel beszélgetésünk közben is azt nézi. Az iskolában megtanult írni, olvasni is. Van számítógépe, bár többnyire csak kártyázni szokott rajta.

Míg édesanyja dolgozott, a nagymama vigyázott Gabriellára. Ő tíz évvel ezelőtt hunyt el, azóta Katalinnak nincsen segítsége. A nap 24 órájában vigyáz „kislányára”, szinte csak negyed órákra hagyja egyedül. Korábban sokat mentek együtt mindenhová. Egy éve azonban elvették tőlük a kocsit, amelynek törlesztő részleteit 13 éven át fizette szorgalmasan Katalin. Összesen négymilliót fizetett be a deviza hitelre, de bank még 2,4 milliót követelt volna tőle a kis Skodáért. Mivel szerény nyugdíjából nem tudta kifizetni, elvették tőle a kocsit. Ezzel pedig megfosztották a sérült Gabriellát egyetlen örömétől. Azóta szinte kis se mozdult másfél szobás otthonukból. 

– Pedig az én kislányom nagyon szeret csavarogni. Amíg megvolt a Skodánk, mindenhová vittem magammal. Elkísért bevásárolni, jártunk színházba, koncertekre, sokat kirándultunk a Tiszához. Rendszeres vittem hamburgerezni, mert nagyon szereti. Kinyílt a világ számára, egy éve azonban újra bezárult.

Nem csak a kirándulásoknak vetett véget, amikor elvették a kocsijukat, de azóta gyógytornára se tudja vinni édesanyja. Állandó görcsben van Gabriella keze, amin a torna nagyon sokat segített, segíthetne most is.

Ezért is volt hatalmas öröm számukra, amikor tavaly decemberben kiderült, imáik meghallgatásra találtak. Határozat érkezett a kormányhivataltól, miszerint állami támogatásra jogosultak személygépkocsi beszerzésére. Mutatja a papírt Katalin, amin ott áll: a vételár 60 százalékára, de legfeljebb 600 ezer forint támogatásra jogosultak. Van azonban egy feltétel: újnak nem minősülő, de legfeljebb ötéves kocsit kell vásárolniuk. Először nem is gondolták, hogy ez probléma lehet.

– Nagy boldogan vittem a papírt az első autókereskedésbe, ahol aztán gyorsan kiábrándítottak. Azt mondták, akár a kukába is dobhatom a határozatot, ők nem tudnak nekem ennyiért kocsit adni – meséli.

Katalin, hiába kuporgatott kevéske nyugdíjából, csak maximum 350 ezer forintot tud a kocsi-vásárlásra szánni. Öt használtautó-kereskedésben járt, azt mondja, szabályosan kinevették. Már szinte elvesztette a reményt, ezért fordult hozzánk.

Nyugdíja mellett gondnokként dolgozik, így lakhatnak az aprócska szolgálati lakásban. Ő cukorbeteg, havonta 30 ezer forintot költ orvosságokra. A saját szájától megvonja a falatot, hogy megvásárolja a legjobb fertőtlenítőket, krémeket. Mindent megtesz azért, hogy nehogy felfekvések alakuljanak ki a mozdulatlanságra kárhoztatott Gabriellán.

– Neki szüksége van a gyümölcsre, sajtra, igyekszem megadni neki, amit csak tudok, de egy újabb kocsi hitelt már nem mernék bevállalni. A kereskedők szerint pedig csak úgy tudnám igénybe venni a támogatást – mondja keserűen.

Gabriella és Katalin azért fordultak a nyilvánossághoz, hátha akad egy kereskedő, aki történetüket hallva, segít nekik. Nincsenek nagy igényeik, bármilyen kocsi megfelelne nekik. Beérnék egy kétszemélyessel is, aminek befér a csomagtartójába a tolókocsi. Azt mondják, akkor újra övék lehetne a világ…

Aki szeretne adománnyal hozzájárulni a Bozó család kocsi vásárlásához, az megteheti a következő számlaszámon: 11773322-01088900 (Bozó Pálné). Ha kereskedő, adószámmal rendelkező személy kínálna számukra kocsit megvételre, az jelentkezzen szerkesztőségünknél, a 76/570-440-es telefonszámon, és kiadjuk az édesanya elérhetőségét.

 

Élő adás