2020. Július 5.   Sarolta, Emese

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Kicsit drágább, a cucc a régi – de újra miénk a zsibi - Videóval

A zsibpiac tökéletesen beváltotta azokat a válsággal kapcsolatos reményeket, amelyek a hirtelen zuhanást követő villámgyors javulásban bíztak. A járvánnyal összefüggő korlátozások lazításával május 9-én, majd’ két hónap kényszerű szünet után megnyitott a zsibi. Kint jártunkkor azt láttuk, hogy bár még sok a maszkos, ökölpacsizós ember, de mit sem kopott a hely vonzereje. Változás azért némileg érzékelhető, az elmúlt hónapok beszerzési nehézségei miatt a vevők véleménye szerint az árak nőttek valamennyit, és a „friss” áru is várat még magára. A kiéhezett közönség azonban így is nagyon élvezte az első hétvégéken, hogy végre újra fogad a kincsesbánya.

A koronavírussal összefüggésben március 11-én meghirdetett országos veszélyhelyzet a március 14-15-ei hétvégén elsodorta a zsibpiacot is. Sok minden mással együtt bezárt ez a különleges hely is, ahová leginkább a vásárlás szenvedélye, a különlegességek, régiségek felkutatása, az igazi, régi piaci hangulat és a nagy fogások ígérete viszi ki az embert. Ráadásul az első zárt hétvégén – Kolek Andrea, a piacfenntartó szervezet igazgatója szerint – épp nagy piac lett volna. Mégsem tehettek mást, lakat került a Szent László körúti nagykapura. Ám a helyzet gyors javulásával szerencsére vége az önmegtartóztatásnak. Néhány hete folyamatosan csörgött már a piacvezetés telefonja, hogy mikor nyit ki a zsibi – május 9-én, szombaton azután elérkezett ennek a napja is.

– A feloldásokkal párhuzamosan a városvezetéssel úgy gondoltuk, hogy a szabadtéri piac bizonyos óvintézkedésekkel megnyitható – mondja kérdésünkre Kolek Andrea. – Figyeltük más városok gyakorlatát, s az ecseri kivételével nem találtam más piacot, amely a veszélyhelyzet alatt nyitva lett volna. Majd nagyjából mindenki velünk együtt tárta ki újra a kapuit, csak Győr lépett egy héttel korábban, ott viszont a 65 év felettieket egy-az egyben kizárták a látogatók közül.

Maszkokat osztott a piacfenntartó a nyitás után

Persze, amennyire tudnak, Kecskeméten is figyelnek az idősekre. Az időkorlát például – elméletileg – továbbra is él. – Ott áll a kapuban a kolléga – ecseteli a vezető –, és felhívja az emberek figyelmét az időkorlát betartására. Mi azonban nem vagyunk hatósság, igazoltatási jogosultságunk nincs, de ha bejön a rendőrség, akikkel egyébként megbeszéltük, hogy ellenőriznek felénk, akkor éppen büntethetnek is a szabálysértésért.

Megérkezésünkkor a kapuban a biztonságiak a maszk viselésére is felszólítanak bennünket, de beljebb már nem mindenki veszi ezt komolyan. Kolek Andrea azt mondja, a vásárlóktól inkább csak kérik, az eladókat viszont kötelezik a maszk viselésére. S hogy valamivel jobb legyen a helyzet, az első vasárnap több mint száz mosható maszkot is szétosztottak, és itt-ott a kézfertőtlenítők is rendelkezésre állnak. – Jól sikerült a nyitány, rendbontás nem volt, néhányan még mindig az idősávok miatt morgolódtak. (Ezen most változtatott az önkormányzat, így mostantól időkorlát nélkül lehet látogatni a zsibit. szerk.) Sokan voltak, de nem kezelhetetlen tömegben. 

A portékák sorai közt sétálva látható, hogy már senkit nem tart vissza az elmúlt hónapok járványpánikja. Az első hétvége tömege megmutatta: ki volt éhezve a kecskeméti közönség a zsibvásárra. A piacvezető ezzel együtt arra számított, hogy több lépcsőben fog visszaállni az árusoktól származó bevétel. Hogy azért lesz, aki még fél, kivár.

– Nem így lett, hasonló bevétel jött be, mint a korábbiakban. Sőt, jöttek új kereskedők, akik még soha nem árusítottak nálunk. Első vasárnap mintegy 600 árus vett autójegyet – mutat rá.

Békeidőben egyébként 8-12 ezer vásárló látogat el a zsibpiacra. Ugyan az újranyitás utáni első hétvégékről még nincsenek erre vonatkozó adatok, de a piacvezetés szerint a mostani érdeklődés még nem érte el ezt a volument. A hétvégéken hagyományosan a vasárnapi a nagypiac. Az általunk megkérdezett árusok szerint azonban most az első szombat erősebb volt, a vasárnap kicsit gyöngébb a szokásosnál, majd a múlt szombat megint gyöngébb, az esős vasárnap pedig elképzelhető…

Viszont a vásárlási kedvre nem panaszkodtak az eladók. Farkas Gábor 30 éve kínálja itt árucikkeit, csokikban, édességben utazik. S bár szerinte akkor volt igazán jó világ errefelé, amikor a multik vasárnap még zárva voltak, most se rossz az üzlet. Ez abból is látszik, hogy amikor a válság alatt csak a nagybanin értékesíthetett, az 80 százalékos kiesést jelentett számára. Most, hogy újraindult az élet, egyből visszaállt a forgalma az eredeti szintre. Ő átlagosnak ítéli meg az eddigi napokat, Attila viszont, a főként sült kolbászt kínáló büfés, az új időszámításban egyelőre 20-30 százalékkal többet ad el. – Vártuk már az újranyitást két hónap kiesés után, hiányzott. Hála istennek az eddigieknél jóval jobban alakul a forgalom, mindenkinek hiányzott már a piacozás a kényszerpihenő után. Jönnek, nézelődnek, vásárolnak, esznek – mondja.

Az ószeresek ennyire nem beszédesek a forgalmukat tekintve. Sajátos nyelvükön inkább arról társalognának, mennyit fizetünk a sok szokásos gagyi és nem gagyi, használt, ömlesztett műszaki cikkért, ruháért, paraszti és polgári háztartásokból származó régiségért – 200 éves fa teknőtartót is láttunk –, valamint a szocialista éra relikviáiért. Szokás szerint mindennel találkozunk, amit egy átlagos család a sufniba suvaszt vagy szemétbe dob. A cuccokból rengeteg németországi hagyatékokból jön – az egyik árus megsúgja, hogy vannak ott olyan cégek, amelyek ma már arra specializálódtak, hogy a kelet-európai hagyatékkereskedőket, ószereseket, lomisokat kiszolgálják. Van, aki tudni véli, hogy már nehezebb beszerezni az ilyen portékát, mert a bolgárok, románok állítólag elvisznek mindent drágábban, alku nélkül is, aminek persze árfelhajtó hatása van. Plusz, a határzár miatt most többnyire csak a karantén előttről megmaradt holmit tudják árulni. Így is volt azért választék bőven, csak az általános vélekedés szerint kicsit most magasabb áron.

Persze a forrás nem csak külföldi, sokan a saját, otthoni lomot árulják, vagy a magyar lomtalanítások javát hozzák, sőt, egy hazai hagyatékokra szakosodott kereskedő beszélgetését is elkaptunk. Ez utóbbi üzlet lényege, hogy az örökösöket egy kupacban szabadítják meg a hátrahagyott, nagy tömegű, ilyen-olyan javaktól, lomtól. Így hamar kiürül, gyorsabban hasznosítható az elhunyt lakása. A szerzeményt aztán átválogatják, az értékesebb darabokat külön értékesítik, a tömegáru pedig banános ládákba kerül. Azt mondja az egyik ilyen árus, hogy még ezekből limlomokból is „simán kiárulok egy tízest” banános ládánként.

Az árak a főbb termékcsoportok esetében nagyjából igazodnak a jelenlévő konkurencia által kínálthoz, de az alkudozás miatt végül elképesztő különbségeket mutatnak. A komolyabb árukra szakosodott kereskedők reálisabb árak mellett nagyjából 10-30 százalékot engednek, de a peremterületek „nagyon zsibvásáros” kereskedői elképesztő alkudozást nyomnak. A nagyon barátságtalan ár-érték arányon megállapított listaárból le lehet alkudni akár 50-70 százalékot is.

Első látásra ez és a leszólítgató, lerázhatatlan árusok tömege, zajongása rendkívül bosszantó. Mégis sokan éppen ezt élik, imádják, és egyáltalán nem bánják az ezzel járó vasárnapi korai kelést. Sokkal szebb a hajnal ilyenkor, hiszen újra ki lehet menni a zsibire…

Megkérdeztük a zsibizőket a legfrissebb élményeikről

Kissné Erzsébet

Minden héten itt vagyok, most éppen pihenő-, napozóágyakat keresek a nyári szezonra. Az első tapasztalataim szerint most még a régi árut hozták ki, ezeket láttam a zárás előtti időszakban is. Nyugdíjas vagyok, a mi korosztályunk is nagyon örül, hogy végre újra kinyitották a piacot.

Radics Jenő és Liliána

Mindig találunk valamit, hiszen minden hétvégén kijövünk. Elsősorban kerékpárok, kondigépek viszonteladásával foglalkozom. Néha itt is drágák a dolgok, de legtöbbször olcsóbbak. Csak meg kell nézni, hogy mit veszünk. A kínálatnak nagyjából a felével érdemes foglalkozni, éles szemmel kell válogatni.

Barna Edit

Van egy fílingje… Kávézunk, beszélgetünk, nézelődünk a barátnőimmel, előfordul, hogy semmit nem veszünk. Viszont sok olyasmit megtalál itt az ember, amit máshol nem, és sokkal olcsóbban. Előfordult, hogy egy szoborhoz itt hozzájutottam 8 ezerért, az interneten pedig 40-50 ezerért kínálták.

Bábiczki Balázs

Mindent figyelek, de leginkább az elektronikai dolgok érdekelnek. Egy másfél terrás winchestert tudtam egyszer venni 500 forintért – egyébként tízszer ennyit ért –, valószínűleg az eladó sem tudta, hogy mit árul. Alkudni kell, alku-függő vagyok. Néhány ezret mindig elköltök, van, hogy a tízet is megközelíti.

Élő adás