2020. November 30. Hétfő  András, Andor

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Mi van vele? - Iványosi Szabó András

Már gimnazistaként biztos volt abban, hogy felnőtt korában a természettel kapcsolatos munkát fog végezni. Így is történt: földtannal foglalkozó szakember, a világ természeti értékeit megbecsülő, széles látókörű geológus lett. Kiváló szegedi professzorainak is köszönhetően megszerzett szakmai tudását, felkészültségét évtizedeken át munkahelyein kamatoztatta – a Kiskunsági Nemzeti Park alapító tagja, több mint 30 éven át munkatársa, két időszakban igazgatója, azután egy ciklusban a hírös város alpolgármestere volt. S bár épp 10 éve immár főállású nyugdíjas, a természetvédelemtől nem szakadt el, tapasztalataira építve kuratóriumi elnökként most is segíti a KNP tevékenységét.

– Amikor nyugdíjas lett, megváltozott az élete?

– A nemzeti parknál szívmelengetőbb munkahelyet senkinek nem kívánok – persze értse ezt mindenki a saját irányultsága szerint –, onnan én sohasem kívánkoztam elmenni, és ez beosztástól függetlenül mindig így volt. Amikor az úgymond kiérdemesült korba értem, akkor sem merült föl bennem a távozás gondolata. Nyugdíjba mentem ugyan, de munkámat gyakorlatilag ugyanúgy folytattam tovább. 2006 nyarán azonban választanom kellett: a KNP igazgatóhelyetteseként dolgozom tovább vagy elfogadom többek bátorítását, és a Zombor Gábor vezetésével újjáalakuló közgyűlés egyik alpolgármestere leszek. A köztisztviselői törvény akkori előírásai szerint mindkettő feladatot egy időben nem lehetett végezni. S mivel úgy éreztem, hogy a kecskemétiek jóval nagyobb bizalommal vannak irányomban, mint a Kiskunsági Nemzetközi Park munkáltatói jogait gyakorló minisztérium akkori vezetői, az alpolgármesteri munkára mondtam igent. Négy évvel később azután úgy éreztem, hogy 66 évesen akár egy nyugodtabb életkorszakba is léphetek –  a túl sok közszereplés alkatilag egyébként is távol állt tőlem –, így 2010 óta a nap 24 órájában nyugdíjas vagyok.

– Kikkel tart még fenn szakmai vagy baráti viszonyt?

– Kapcsolatom egykori munkahelyemmel napjainkban is élő, így például a KNP alapítványának kuratóriumi elnöki teendőit mind a mai napig ellátom. Nem nagy szervezet ez, nem rendelkezünk hatalmas összegek felett, de igyekszünk hatékonyan dolgozni. Többek között kiadványokat, könyveket adunk ki, ismeretterjesztő anyagokat, játékkártyákat készítünk gyermekeknek stb. Természetesen a KNP szakmai és adminisztratív háttere nélkül nem lehetnénk eredményesek, ám segítségükre folyamatosan számíthatunk. Azt gondolom, hogy jó és kiegyensúlyozott a kapcsolatom a nemzeti park igazgatójával. Azokkal a kollégákkal – elsősorban a zoológusokkal, botanikusokkal, földtanosokkal, környezeti neveléssel foglalkozókkal és területi munkatársakkal – is baráti viszonyban vagyok, akiket még ismerek a jelentős arányban megújult nemzeti parki csapatból. Közülük néhányukkal minden évben egy-egy hetet együtt töltünk: jobbára a történelmi Magyarország tájait, Erdélyt, a Kárpátalját és a Felvidéket keressük fel közösen, de több első világháborús emlékhelyre is eljutottunk. Egykori munkatársaimmal egyébként nem csak a közös kirándulásokon találkozom. Az elmúlt években közülük többeknek tanulmányaik kiadásában is segédkeztem, idén tavasszal például egy geográfus kolléga kérésére természetföldrajzi vizsgálódásainak összegzésében működtem közre.

Több szakmai és civil szervezet – így például a vadaskert és a megyei könyvtár alapítványa kuratóriumának, a TIT megyei elnökségének és a város Értékmegőrzési Bizottsága –  munkájában is részt veszek. Állandó meghívottként az Önkormányzati Tervtanács üléseire is eljárok, hiszen a településföldrajz és a várostervezés mindig közel állt hozzám.

Korábbi osztálytársaimhoz is szoros kötelék fűz. Az utóbbi időben ez a kapcsolatrendszer „háromgenerációssá” vált: az általános iskolai kapcsolatokat is újjáélesztettük, a szeptember végi gimnáziumi osztálytalálkozókat már régóta szervezem, az egyetemi évfolyamtársaimmal meg idén épp Kecskeméten töltünk majd el három, remélhetőleg jó hangulatú napot.

– Családi élete hogyan alakult?

– Feleségemet, Szalay Ibolyát Szegeden ismertem meg, ő biológia-földrajz szakon évfolyamtársam volt. Az egyetem befejezése utáni évben nem tudtunk egy településen elhelyezkedni, ezalatt én a fővárosban és Szolnokon gyakornokoskodtam. 1969-ben azután Kecskeméten mindketten kaptunk állást. Összeházasodtunk és immár több mint ötven éve sok örömöt átélve együtt vagyunk. Párom középiskolai tanárként dolgozott évtizedeken át, 2000-ben Kecskemét Városért Oktatási Díjjal tüntették ki. Két gyermekünk született. Judit fogorvos, Dorka jogász lett. Családjaikban öt egészséges, nyílt eszű és bennünket is vidámító unokát nevelnek. Az elmúlt hetek kivételével velük sok időt töltünk együtt. A járvány miatti „kényszerszünet” végét épp ezért már nagyon várjuk, a balatoni közös pihenést gőzerővel tervezzük.

– Mivel telnek a mindennapjai?

– A koronavírus-járvány hatását a napi teendőimben is érzem. Korábban minden második nap úszni jártam, most azt sem tudom, hogy van-e víz a medencében. A labdajátékok mérkőzéseit élvezettel követem, kosármérkőzésekre rendszeresen eljárok, jóllehet az utóbbi időben a veszélyhelyzet miatt sajnos ezt sem tehetik a sportkedvelők. A kertészkedés örömeit azonban ezekben a napokban, hetekben is lankadatlanul élvezem, és a kerékpáromra is gyakran felülök. Egyrészt tehát mozgékony, természetközeli életet élek, másrészt sokat olvasok. Arra törekszem, hogy a szakirodalomban változatlanul otthonosan mozogjak, az egyetemi államvizsga-bizottságokba sem hívnának meg különben.

– Tervei?

– A szellemi nyitottság megőrzése mellett a családi örömök folytatásában bízom. Annál komolyabb tervem ugyanis nincs, minthogy a feleségemmel még hosszú ideig jó egészségben, boldogan együtt tudjunk élni és hogy az unokáink életének szívderítő lépéseit végig tudjuk kísérni. Mindig csodálom a kertem fáinak növekedését. Rendszeresen járjuk a világ szép városait és tájait. A kirándulásokon élvezettel gyűjtöm – ahol ez megengedett – a szép kőzeteket és ásványokat, az pedig külön örömmel tölt el, ha egy hegyi túra kaptatóin változatlanul lépést tartok fiatalabb társaimmal. Adja Isten, hogy mindezekben a jövőben is részem lehessen!

Varga Géza

NÉVJEGY
Dr. Iványosi Szabó András geológus, a Kiskunsági Nemzeti Park korábbi igazgatója Eichendorfban született 1945. június 30-án. Általános és középiskoláit Kecskeméten végezte. 1968-ban Szegeden, a JATE-n geológus és középiskolai földrajz szakos tanár diplomát szerzett, 1984-ben doktori disszertációját is ott védte meg. Egyetemi oklevele átvétele után egy évig a Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozott. 1969-ben költözött vissza Kecskemétre. Két évig a Duna–Tisza-közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos segédmunkatársa, majd a KSH csoportvezetője volt. 1975-től – alapító tagként – több mint három évtizeden át a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa: előbb a KNP földtudományi felügyelője, azután igazgatóhelyettes-főmérnöke volt, míg 1991-től 1997-ig és 2005-ben az igazgatói feladatokat is ellátta. A rendszerváltás óta a kecskeméti közélet aktív szereplője, 1990 és 1994, illetve 2006 és 2010 között Máriaváros önkormányzati képviselője volt. Ez utóbbi ciklusban az általános alpolgármesteri feladatokat is ellátta. Több civil szervezet vezetésében tevékenykedik, így például a TIT megyei szervezetének elnökhelyettese, a Magyarhoni Földtani Társulat tagja, a Magyar Természettudományi Társulat földtudományi szakosztályának társelnöke. A Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány kuratóriumának elnökeként több évtizedes természetvédelmi tapasztalataira építhet. Szakmai és közéleti munkáját számos elismeréssel jutalmazták: Magyarhoni Földtani Társulat emlékgyűrűje (1994), Kecskemét Város Környezetvédelméért Díj (1997), Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (1998), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004), Kada Elek-díj (2011), Pro Natura díj (2012).

Élő adás