2020. Július 5.   Sarolta, Emese

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

„…szintén tiszta és testet erősítő szikes vízzel bír” (Hornyik János)

Már a 16-17. század fordulóján is pihenésre, feltöltődésre szolgált Kecskemét történelmének kiemelt helyszíne, a közbeszédben gyógyhatású szikes vizűként emlegetett Széktó, amely az évszázadok során a török szpáhik "piknikezése", a városunkat 1919-ben megszállt román katonák "üdülése", az 1934-ben indult Hírös Hét résztvevőinek "hűsölése" után a ma kecskeméti emberének is lehetőséget biztosít a meleg nyári hónapok leküzdésére.

Az 1927-ben átadott – Szappanos Jenő műszaki tanácsos által tervezett és Merász József által kivitelezett – új Széktói strandfürdő mögött elterülő közel 100 holdas területen egészen a századfordulóig az év szinte minden napján állandó vízállás uralkodott, mint ahogyan azt Hornyik János is lejegyezte várostörténeti munkájában.

A fürdő nevét vizének szikes tartalmáról kapta ("Sziktó"), amely halállományban is igen gazdag volt a források alapján. A város magisztrátusa 1690-ben pontosan ezért rendelt el halászati tilalmat a tó területén. E a nagy szabad vízfelület már ekkor is lehetőséget nyújtott a nyári szabad fürdőzésre, amelynek szervezett kereteit először 1759-ben, Egyházi István kecskeméti vállalkozó tette meg, ugyanis fürdőépítés céljából közvetlenül a vízterület mellett igényelt földet a várostól. A folyamat nehézségeit bizonyítja, hogy több mint 60 év telt el Egyházi szándékától, mire 1820-ban özv. Budinszki Pálné újra egy hold földet kért a várostól „mulató kert“ céljára, ahol végül megépülhetett a fürdő kezdetleges főépülete. A 24 évig tartó bérletre megkapott területért évente 30 forint használati díjat kellett befizetnie a város pénztárába.

Azonban a Budinszkiné által felépített fürdő nem egészen 10 évig tartó veszteséges működésének következtében csődbe ment, így azt 1830-ban elárverezték.  A létesítményt az árverésen Kecskemét város vette meg 4125 forintért, így a következő években már a város tulajdonában válhatott kedvelt kiránduló- és a fürdőhellyé.

A komplexum 20. század elejére megváltozott képe azt követően alakulhatott ki, hogy a korábban folyamatosan víz alatt lévő területet 1836-ban lecsapolták, amelyet 1880-ig többször megismételtek. Ennek a tereprendezésnek volt köszönhető a Széktó-fürdő és a mellette elterülő úgynevezett „garasos“ Széktó kialakult gyűrű alakú formája, közepén a szigettel, azon pedig a korcsolya-házzal.

Egészen pontosan 1883-ban, Lestár Péter polgármester szolgálati ideje alatt Dömötör Sándor és más lelkes emberek vették kezükbe a fürdő ügyét. Lestár nagyratörő városfejlesztési tervezetének része volt a fürdő infrastrukturális fejlesztése is, így 1886-ban kitisztították a tó vizét és annak közvetlen környezetében ideiglenes helyiségeket hoztak létre.  A korabeli írott források szerint ebben az időszakban már naponta közel ötszáz fürdőzőt látott vendégül a megújult létesítmény, ahol bizony külön időpontban jelölték meg a férfiak és a nők fürdőzési lehetőségeit. A nők kedden és pénteken 14 óráig, míg a férfiak a hét e két napjától különböző időszakában tartózkodhattak a Széktó területén.

1887-re befejeződött a fürdő átalakítása, a fürdésre megmaradt részt elhatárolták a tó más területeitől, illetve a tó hosszanti vonalában deszkaválaszfalat emeltek, amely elválasztotta a nők és férfiak számára kijelölt területet, áthidalva ezzel a fürdőzés időbeli korlátait is.     A teljes átalakítás költsége 7400 forintba került, amely tartalmazta a város kérésére fúratott kút teljes kivitelezését is.  A kút felett helyzeték el a régi Széktó jellegzetes építményét, a víztornyot is, amelyet az 1947-ben kezdődött újabb felújítás követően lebontottak.                                            A fürdő ügye folyamatosan napi téma volt a helyi sajtó hasábjain is. A Kecskeméti Lapok szerkesztőségének munkatársai folyamatosan tájékoztatták a város lakosságát a népszerű fürdőhely vízállásának alakulásáról. „A széktói fürdő. Ebben az óriási szárazságban, mint több felöl halljuk, a széktói uszoda-fürdő vize is megapadt, amit csodálni nem lehet. A kút, bár frissíti, de teljesen pótolni nem képes. Így megint visszaszorulunk a József gőzmalom uszodájába, mely minden igénynek teljesen megfelel.”

A város a fürdőt 1896-ig a bérbeadás útján hasznosította, ami a bérlők változó személyei miatt hosszútávon nem tűnt igazán jó megoldásnak. Így a törvényhatósági bizottság a házi kezelés mellett döntött, majd a gazdasági tanácsnok felügyelete alatt a városi Javadalmi Hivatal kezelésébe adta.

Az első világháború időszakában is igénybe vette a város a fürdő adta szolgáltatásokat, ugyanis az akkori polgármester, Sándor István a sebesültek és egyéb betegségekkel küzdők tisztálkodására alkalmas kecskeméti Széktói-strandfürdő által kínált lehetőségeket felkínálta a kecskeméti hátországba érkező sebesültek és rokkantak gyógykezelésére, ugyanis a fürdő már 1916-ban, naponta 800-1000 katona – heti két nap ingyenes – fürdőzésére is alkalmas volt. A katonák számára a fürdő bejáratától jobbra eső részt jelölték ki. Kecskeméten a Széktó−fürdőben üdülők számára időnként osztrák zeneszámokat is játszottak, ügyelve arra, hogy a városban osztrák sebesültek is tartózkodtak.

Sándor István arról is beszámolt emlékirataiban, hogy az 1919. évi román megszállást követően egy román százados berendelte és rendkívül sértő, megalázó hangnemben tárgyalt vele, ugyanis a széktói fürdő személyzetének egyik tagja egy román tisztet – udvarias hangnemben – a női részlegről való távozásra szólította fel, akit ezért a tiszt a helyszínen felpofozott. A román százados nehezményezte, hogy a fürdőben bevett szabályok betartását a megszálló csapatok tagjaira vonatkozóan is kötelező érvényűnek vélték.

A régi Széktó-fürdő, melynek csak a bejáratánál volt kettős pénztár- és ruhatár épülete, az idejét múlt drótkerítéssel egészen 1927-ig állt, közben mindössze annyi változás történt, hogy a férfi és a női oldalt elválasztó deszkafalat lebontották s drótot húztak a helyére. Végül 1927-ben készült el a háromemeletes toronnyal rendelkező, teraszos, emeletes főépület, emellett átalakították a korábbi medencét, körülötte a gondozott pázsitot és az öltöző kabinokat hoztak létre.

A komplexum egészen az 1947. évben indult három éves tervig a húsz évvel korábbi állapotában maradt, amikor a második világháború frontmozdulatai következtében megrongálódott állapotok miatt is – elhatározták a fürdő újabb – 1,5 millió forint értékű – rekonstrukcióját. Ennek a folyamatnak a keretében a napi 150 fős befogadói kapacitás igényével négy darab medence épült, amelyek közül kettő 20x50 méter hosszú volt.

1956 tavaszára azonban már azt is elérte a városi tanács, hogy megfizethető és sűrű autóbusz-közlekedés állt a pihenni, szórakozni, üdülni vágyók rendelkezésére.

Élő adás