2019. Október 19. Szombat  Nándor

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

150 éve, 1868. november 7-én írtuk

150 éves a Kecskeméti Lapok. Az 1868. november 7-én megjelent hatodik számban elsősorban a helyi közélet visszásságairól – a képviselők érdektelenségéről és egymás szapulásáról – olvashattak mindazok, akik kézbe vették az újságot.

Az ismeretterjesztő hetilap címoldalán egy, a hírös városból elszármazott kecskeméti polgár üzenete állt. „Megérkezett hozzám is a »Kecskeméti Lapok« első számai s örültem, hogy szülőföldem a legközelebb elmult 20 év alatt oda fejlődött, hogy egy hetilap fennállása biztositva látszik lenni kebelében. […] Én azonban, ki Kecskeméttől 20 év óta távol élek, ki nem vagyok a város polgára, nem veszek részt közügyeikben, annak örülök leginkább, hogy alkalmam lesz megismerni a város szellemi és anyagi fejlődését, hogy látni fogom a különbséget a mult és jelen között, – s szeretem hinni, hogy a lapból meritett tanúság örvendetes eredményt mutatván fel, tespedés helyett haladást, czivódás helyett egyetértést, türelmetlenség helyett testvérisülést fogok tapasztalni.”

A cikkíró reményei azonban már ebben a lapszámban szertefoszlani látszódtak. Az október első napjaiban indított és hamarosan igen nagy népszerűségre szert tett hetilap ugyanis – melyet vélhetően elsősorban a helyi politika iránt érdeklődők, köztük a hírös város közgyűlésének tagjai és a kecskeméti pártok vezetői és szimpatizánsai forgathattak – Nyílt tér címmel önálló rovatot indított, melyben az olvasók számára vélemény-ütköztetési lehetőséget biztosított. Az első jelentősebb városi politikai pengeváltás Kiss Miklós parlamenti képviselő és Lestár Péter helyi közgyűlési képviselő között alakult ki. Lestár Péter meglehetősen barátságtalan cikkére, melyet a lap 4. számában tettek közzé, Kiss Miklós a 6. számban reagált: „... szükségesnek tartom kijelenteni, hogy én anyagi megjutalmaztatást nem igényeltem, nem fogadtam el s nem fogadok el senkitől soha. Azon állitására, hogy »nekem érdemeim nincsenek«, én neki igazat adok, mert azt tartom, hogy minden polgár k ö t e l e s azon körben, melyben mozogni hivatva van, a közügy, azaz hazája és polgártársai érdekében tehetsége szerint közremüködni; ha tehát és a mennyiben valaki csak ennyit tett, az még érdemet nem szerzett magának s csupán polgári kötelességét teljesitette. De mindamellett úgy gondolom, hogy egy érdemem talán mégis van, melyre szerénytelenség nélkül hivatkozhatom; és ez az, hogy én is igyekeztem Kecskemét várostól elháritani azon csapást, hogy Lestár Péter úr legyen e város polgármestere, mi ha megtörténik, hogy valódi szerencsétlenség lett volna...”

A Nyílt térben az 1868. évi izraelita országos kongresszusi jelöltségéről lemondó neves kecskeméti gyümölcs- és borkereskedőhöz, Kecskeméti Herzhez címzett üzenetet is közzé tett a lap. „Miért lépett le ön olyan ünnepélyesen, mikor egyszerűen se léptette föl önt senki: Azért, hogy néhány lúd gágogott felé, azt hitte tán, hogy mindjárt követjelölt? Bizony nagyon önhitt ember lehet a tisztelt úr, hogy hinni merte, miként még majd szavazatja is talál akadni, hacsak magamagára nem szavazott volna. […] Különben önnek öszinte jóakarója Steinwurz József ép oly követjelölt mint ön.”

A lap beszámolt a város közgyűléséről is. A november 2-án megtartott tanácskozás legindulatosabb hozzászólásai a képviselők érdektelenségét érintették. Többek távolléte miatt ugyanis – a gyűlés kezdetekor csak 15-en voltak jelen – a testület egy ideig nem tudott határozatokat hozni. Az újság előbb Szűcs Imre kifakadását idézte: „Bosszantó dolog, hogy Kecskemét város képviselői – ki kell mondanom – lelketlenséget tanusitnak a város közügyei iránt.”, majd Lestár Péter reagálást tette közzé: „Én nem hiszem, hogy volna oly polgára Kecskemétnek, kit városunk közügyei ne érdekelnének. Én is gondolkoztam e tárgy felett, de nem tudtam megfogni, hogy azok részéről, a kik az ügyek élére állottak, s a kik azt követelik, hogy ők adjanak irányt e városnak, ily részvétlenséget miért tapasztalunk? Midőn épen azok részéről, kiktől az ügyszeretet által vezérelt buzgóságot megvárnók, azt tapasztaljuk, hogy a város, bennünket legközelebbről érdeklő ügyeinél visszavonják magokat: azoknak nem tudok egyebet mondani, mint hogy számoljanak lelkiismeretökkel. Mert a bizalommal visszaélni, annak meg nem felelni bűn.”

(Kecskeméti Lapok, 1868. november 7.)

Élő adás