2020. Szeptember 28. Hétfő  Vencel

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Ferenczy Ida „jelenléte” az egykori Kecskemét mindennapjaiban

Amikor Ferenczy Ida 1864 végén Bécsbe, a Habsburg császári udvarba került, még nem volt helyi újság Kecskeméten, amely tudósíthatott volna az eseményről. A Pesti Napló közölte le a hírt november 11-i számában: „a császárné Őfelsége maga mellé az e célra (= a magyar nyelvtanulásra) választott Ferenczy kisasszony a napokban utazott el szülője kíséretében az Udvarhoz”.

Kecskeméti újság, az 1868 októberében indult Kecskeméti Lapok, 1874. november 15-én említette meg először Ferenczy Ida nevét, arról tudósítva, hogy a nevezett hölgy „atyja és rokonai látogatása végett pár napot töltött városunkban”. A lap újságírója ugyanakkor nem mulasztotta el helyesbíteni a Pesti Napló közlését, hogy tudniillik Ferenczy Ida nem 1867. óta él Erzsébet királyné környezetében, mint felolvasónő, hanem éppen tíz éve, 1864. november 12. óta. Az újság cikkírója szerint legközelebb 1876 januárjában járt Kecskeméten Ferenczy Ida, szintén édesapját és rokonait látogatta meg. A cikkíró nem kis elismeréssel jegyezte meg: „… Rokonai, ismerősei s tisztelői még mindig a legjobb emlékkel s tisztelettel viseltetnek iránta, ki nehéz, s ránk, magyarokra kétségtelenül fontos hivatását annyi időn át oly fényesen tölti be”.

            Természetesen Ferenczy Ida korábban többször is járt Kecskeméten édesapját és rokonait, ismerőseit meglátogatni. 1865 július12-én is itthon volt, Erzsébet császárné ugyanis Klaushofból írt neki levelet Kecskemétre címezve, melyben arra intette, nehogy férjhez menjen, majd 20-án Waldhalléból írt Idának még mindig Kecskemétre küldve a levelet („…Be örülök ezen perczre ha végre ismét látni foglak…”). Valószínűleg ezt követően is gyakran hazalátogatott Ferenczy Ida Kecskemétre.

            1874-től kezdve azonban szinte évente jelentek meg hírek, információk Ferenczy Idáról a Kecskeméti Lapokban. Hírt adtak arról, hogy a felolvasónő – feltehetően Erzsébet királyné kérésére, de személyes ismeretségük révén is – látogatást tett 1876 januárjában a betegágyban fekvő Deák Ferencnél, hogyléte felől érdeklődött. (Minden valószínűség szerint az 1876. január 28-án elhunyt Deák Ferenc ravatalánál is megjelent Ferenczy Ida, ahogy úrnője, Erzsébet királyné is.) Ugyanez év augusztusában már arról olvashattak a kecskemétiek, hogy Ferenczy Ida a fürdőidényt Karlsbadban (a mai Karlovy Varyban) töltötte, „ahol a legnagyobb megtiszteltetésben részesült, s mindenki által kedvelt és szeretett vendég volt… Örömmel jegyezzük fel – így a Kecskeméti Lapok cikkírója – e kitüntetéseket, s büszkék vagyunk rá, hogy városunk szülötte ily szíves fogadtatásban részesül”.

            Kecskeméten járt Ferenczy Ida 1879-ben, édesapja, Ferenczy Gergely temetésén, nagybátyjáén, Ferenczy Lászlóén 1881-ben viszont nem tudott itt lenni – pedig ő volt az egykori városi főbíró általános örököse – betegség döntötte le a lábáról. Nem felejtett el azonban táviratilag köszönetet mondani azoknak, akik végső útjára kísérték szeretett nagybátyját.

            Nem csak bizonyos események kapcsán jelentek meg tudósítások Ferenczy Idáról a helyi lapokban. Időről-időre hirdetésekben is szerepelt neve pl. egyes birtokrészeinek eladása kapcsán. Ferenczy Ida apjától és nagybátyjától örökölt kecskeméti birtokait bérbe adta. Amikor azonban a császári és királyi udvartól kapott fizetése mellett nagyobb összegre volt szüksége, időnként el is adott földjeiből. 1882 augusztusában pl. nagybátyjától örökölt „csalánosi” szőlőjéből 4 holdat bocsájtott eladásra, tudjuk meg a Kecskeméti Lapokból. Még ugyanebben az évben szentkirályi birtokáról akácfát, városföldi birtokáról pedig szalmát hirdetett eladásra. Ferenczy Ida birtokügyeinek intézője ebben az időben Kovács József törvényszéki bíró volt, jogi képviselője pedig Dömötör Lajos közjegyző. Márki Sándor: Erzsébet Magyarország királynéja című munkájából ismert, hogy Ferenczy Ida földjét Kecskemét a szokottnál jóval nagyobb áron bérelte, hogy ezzel is megkönnyítse jeles szülöttének a királyné közelében való tartózkodását.

1887-től Ferenczy Ida adományairól is rendszeresen tudósított a Kecskeméti Lapok, majd az 1873-ban indult másik helyi lap, a Kecskemét című újság is. Ferenczy Ida élete során szinte minden évben támogatta a kecskeméti Rongyos Egyesületet. Az egyesület 1884-ben alakult és céljául a város területén lévő szegény sorsú tanköteles gyermekek ruhaneműkkel való ellátását tűzte ki. A tanulók kabátot, nadrágot, szoknyát, csizmát, cipőt, kendőt, harisnyát stb. kaptak. (Az egyesület 1895-ben elismerő levelet kapott a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a jótékonyság területén kifejtett áldozatos munkájáért.) Az egyesület első elnöke Lestár Péter polgármester volt. A pénzadományokon túl különböző rendezvényeik bevétele gyarapította bevételeiket. A támogatók nevét – így Ferenczy Idáét is – minden alkalommal közölték a Kecskeméti Lapokban és a Kecskemét c. lap hasábjain. Az egyesület 1924-ig tevékenykedett a város szegényei javára.

1889. június elején arról értesülhettek a kecskemétiek –a „Kecskemét” cikkéből –, hogy Ferenczy Idát Rudolf trónörökös lánya, a kis Erzsébet főhercegnő oktatásának felügyeletével bízzák meg. „…Ferenczy kisasszony emellett továbbra is megtartja társalgó és felolvasónői állását Erzsébet királyné mellett – így az újságíró –, mert a felséges asszony nem tudja és nem is akarja az általa több, mint három évtized óta [?] megkedvelt társalgónőt nélkülözni”.

1894 szeptemberében Ferenczy Ida kecskeméti látogatásáról adott hírt a Kecskeméti Lapok. Ekkor azért látogatott haza, mert a Szentháromság temetőben egy családi sírbolt építéséről gondoskodott. Szeless Kálmán úr és veje, dr. Kiss János kir. ügyész vendége volt. Megérkezésekor Lestár Péter polgármester, Szeless Kálmán, Dömötör Sándor közjegyző, Kovács István telekkönyvvezető, Szeless Jancsi és még többen fogadták, s elutazásakor is díszes közönség kísérte ki. A ma is álló sírboltot Ybl Miklós unokaöccse, Ybl Lajos tervezte, aki szintén építész volt. 1896. május 31-én meghalt Kecskemét fejlődését a 19. század végén elindító, nagyot álmodó polgármester Lestár Péter. Sírjára Ferenczy Ida babérkoszorút küldött „Atyai barátjának – Ferenczy Ida” felirattal.

Ferenczy Ida alapító tagja volt a Kecskemét előkelő hölgytagjait összefogó, 1870-ben alakult Kecskeméti Jótékony Nőegyletnek. Ez az egyesület árva gyermekek és gyámoltalan sorsú beteg családfők megsegítésére, árva lányok neveltetésének előmozdítására, kiházasítására, „nőneveldék” felállítására alakult. Gondot viseltek az ínség és egyéb csapások által elnyomorodott szegényekre. Adományokból, gyűjtésekből, különféle rendezvények bevételeiből teremtettek fedezetet céljaik megvalósításához. (Az egyesület első elnöke Horváth Döméné volt.) Rendszeres kapcsolatot tartottak fenn Ferenczy Idával, rendezvényeikről tájékoztatták a felolvasónőt. Mélyen átérezték Ferenczy Ida veszteségét, az egész ország veszteségét, Erzsébet királyné tragikus halálakor. Erzsébet királyné haláláról, a merényletről részletesen tájékoztatta a város lakóit a Kecskeméti Lapok, közölték életrajzát, megemlékeztek az 1857. évi Ferenc Józseffel együtt tett kecskeméti látogatásáról. (Kecskemétet három fős küldöttség képviselte a királyné temetésén: Zombory László tiszti főügyész, Vámos Béla rendőrfőkapitány és dr. Nagy Mihály Kecskemét országgyűlési képviselője.) Erzsébet királyné halála országszerte mély megrendülést, nagy szomorúságot váltott ki. A Kecskeméti Jótékony Nőegylet tagjai is átérezték az ország, és különösen azok veszteségét, akik közel álltak hozzá, így Ferenczy Idáét is. Elhatározták a hölgyek, hogy „részvétiratot” küldenek neki. Az 1898. szeptember 27-én kelt – a Kecskeméti Lapok által is közölt – iratot Kada Elek polgármester fogalmazta, akinek felesége Ferenczy Auguszta a Kecskeméti Jótékony Nőegylet akkori elnöke volt, s egyben Ferenczy Ida rokona. A királyné volt felolvasónője, a csillagkeresztes rendjel és az Erzsébet rendjel birtokosa, Ferenczy Ida, levélben köszönte meg a bátorítást: „… Az a tudat, hogy szülővárosom hölgyei velem sírnak és velem imádkoznak azért a pótolhatatlan veszteségért, melyet oly rettenetes módon kellett elszenvednünk, segíti elviselnem a mindnyájunk őrangyalának elvesztését”.

A királyné halálát követő év, 1899 szeptemberében látogatott el újra Kecskemétre Ferenczy Ida. Rokonlátogatás volt ez is, de egyúttal emlékezés is. Meglátogatta ugyanis a városban azokat a helyeket, amelyekhez kedves emlékek fűzték. Érdeklődve figyelte a város fejlődését. Szeptember 27-én este 7 órakor villanyvilágítás mellett tekintette meg a nem régen épült új városházát és a városközpontot. (Kecskeméten először 1894-ben kaptak villanyvilágítást a főbb utcák a városközpontban.) Október 6-án látogatást tett Katona Zsigmondnál Katonatelepen.

Erzsébet királyné elvesztése miatt érzett gyász szülte a gondolatot, hogy közadakozásból épüljön egy templom Budapesten, melyben éjjel-nappal közimádatra kihelyezik az oltári szentséget. Az „Örökimádás-templom” építésének fővédnöke Mária Valéria, Erzsébet királyné legkisebb lánya lett. Vidéki bizottságok alakultak az adományok gyűjtésére. Kecskemét társadalmának előkelőbb tagjai Kada Elekné elnökletével alakították meg a helyi bizottságot 1899. november 12-én. Bagi László főjegyző indítványára Ferenczy Idát kérték fel fővédnöknek, aki táviratban köszönte meg a felkérést: „… ha valóban szerény nevem a nemes, mondhatom, szent célnak hasznára van, úgy örömmel elfogadom a bizottság védnökségét és kérem az elnökséget, hogy a tisztelt választókkal szíves üdvözletem mellett legmelegebb köszönetemet tudassa”. Ferenczy Ida a gyűjtendő alaphoz rögtön 100 forintot is küldött. Kecskemét négy katolikus templomában november 19-én rendeztek először gyűjtést. A Jótékony Nőegylet 60 tagja vett részt az adományok összegyűjtésében. Kecskeméten 1903 májusában készítettek számadást a templom építésére befolyt adományokról. Az összbevétel 1.847 korona 53 fillér volt, ebből 224 korona Ferenczy Ida adománya. Az országos adakozásból 1904-ben kezdődött meg a templom építése, ünnepi felszentelése pedig a királyné halálának 10. évfordulóján, 1908. szeptember 8-án volt, melyen Ferenc József is részt vett. (A templomban felállított egész alakos Erzsébet királyné szobrát – Hermann Klotz alkotását – a királyné leghűségesebb hívei: Ferenczy Ida, Festetics Mária és Nopcsa Ferenc egykori főudvarmester rendelték meg és ajándékozták a templomnak.)

Nem csak a Ferenczy Idával történt eseményekről kaptak hírt a kecskemétiek a helyi újságokból, hanem pl. egészsége állapotáról is. 1907. február 24-ei számában a Kecskemét arról tudósított, hogy „… Ferenczy Ida boldogult emlékű Erzsébet királynénknak oly kedves társalkodónője nagy betegen fekszik bécsi lakásán. És mint hírlik állapota komoly aggodalomra ad okot”.

1909 augusztusában a Kecskeméten megrendezett Országos Dalos ünnepen is „védnök” volt Ferenczy Ida. Az 1859-ben alakult Kecskeméti Városi Dalárda ünnepelte az országos eseményen 50 éves jubileumát. Ferenczy Idát kérték fel zászlóanyának. A Bécsben élő volt felolvasónő elvállalta a felkérést, de az ünnepélyen betegsége miatt nem tudott személyesen megjelenni, ezért Kada Elekné kötötte fel helyette a szalagot a Dalárda zászlajára, melyen a hímzett családi címer mellett a felirat: „Nemzeti öntudatunk erősítésére ápoljátok a magyar művészetet – Ferenczy Ida zászlóanya” volt. 1000 forintot is küldött Ferenczy Ida a Dalárdának.

A Királyi várban létesített, és 1908-ban megnyílt Erzsébet királyné emlékkiállításra – melynek egyik fő szervezője is volt Ferenczy Ida – számos, a királyné által használt, vagy vele kapcsolatos tárgyat, iratot adott át. Kecskemétnek is adományozott az általa gyűjtött és féltve őrzött relikviákból, a királyné portréját, egy nagyméretű olajfestményt küldött a következő levél kíséretében: „… Igazán jól esik szívemnek az a tudat, hogy ezt a képet, mely teljes épségben mutatja, mily nemesen fennkölt és felséges alakja volt a mi királynénknak, szeretett szülővárosomnak, Kecskemétnek ajándékozhatom”.

1910 januárjában a Kecskeméti Dalárda az 50 éves jubileumára Ferenczy Idától kapott pénzből és egyéb bevételeiből egy „Ferenczy Ida” alapítványt hozott létre, melynek kamataiból férfikarokra pályadíjat tűzött ki minden évben.

Az 1910-es évek elején alakult Kecskeméten a Tüdővész Ellen Védekező Kecskeméti Egyesület, melynek alapító tagjai között szintén ott találjuk Ferenczy Ida nevét. Adományokat gyűjtöttek, de, hogy mi volt a konkrét céljuk, és ezt hogy kívánták megvalósítani, nem tudjuk. Iratok nem maradtak fenn tevékenységükről.

1913 február elején kaptak hírt a kecskemétiek arról, hogy Ferenczy Ida nagy betegségen van túl, műtétet hajtottak végre rajta, de mát teljesen visszanyerte egészségét. A kecskeméti prelátus plébánosnak, Révész Istvánnak hogyléte felől való tudakozó levelére táviratilag válaszolt: „Fogadja méltóságod becses leveléért és szíves rámgondolásért hálás köszönetemet. Ferenczy Ida”.

1913 júniusára már teljesen felgyógyult, ezért látogathatott ismét szülővárosába Ferenczy Ida. Farkas Zoltánék – Ferenczy Ida Mária húgának, balatoni Farkas Jánosnénak fia – kerekegyházi birtokán volt vendégségben. Meglátogatta az ekkor már élete utolsó óráit élő szeretett rokonát, Kada Eleket is. Fájdalommal töltötte el, hogy mennyi nagy eszme és nemes lendület száll vele sírba. A városban meglátogatta a városháza épületében elhelyezett, általa adományozott, Erzsébet királyné portrét, majd ismét kikocsizott a Kada villához, hogy végső búcsút vegyen a haldokló polgármestertől. 1913. június 24-én Kada Elek meghalt. A nagy terveket szövő, s terveiből sokat megvalósító, a várost átformáló európai szellemiségű, de városáért élt polgármester sírjára Ferenczy Ida is koszorút küldött.

Nem csak a kecskemétiek érdeklődtek Ferenczy Ida dolgai, hogyléte iránt. A csillagkeresztes hölgy is tájékozódott az itthoni eseményekről és a kecskemétiek viselt dolgairól. Járatta a helyi újságokat. 1913 novemberében Révész István plébános beszédet tartott a katolikus nagygyűlésen. Ferenczy Ida táviratban gratulált az „érdekes és tanulságos” beszédhez – adta hírül a Kecskeméti Napló. Táviratban üdvözölte Ferenczy Ida az új polgármestert, Sándor Istvánt is. Továbbra is rendszeresen küldött adományokat a Rongyos Egyesület, a Polgári Daloskör, a József herceg Szanatórium Egyesület részére, de külön is támogatott egyes rendezvényeket, pl. 1914 februárjában a Katolikus Bált. Tájékoztattak mindezekről a kecskeméti helyi lapok.

Az első világháború alatt jelentős pénzösszegeket küldött haza Kecskemétre Ferenczy Ida. Rögtön a háború kitörése után 300 koronát küldött Révész István plébánoshoz a kecskeméti Vöröskereszt Egylet elnökéhez egy rövid levél kíséretében: „… örömmel és jóleső érzéssel áldozom a mellékelt 300 koronát szeretett szülővárosom szenvedő fiai enyhítésére. 1914. augusztus 16. Ferenczy Ida”. Ez év decemberében újabb 100 koronát küldött a kecskeméti sebesült hősök számára.

Erzsébet királyné meggyilkolása napjának (szeptember 10.) emlékezetben tartására Ferenczy Ida gyászmisét rendelt, annak minden évben a kecskeméti öregtemplomban való megtartására. Költségeit a volt felolvasónő, a Csillagkeresztes rend és az Erzsébet rend birtokosa állta. A Kecskeméti Napló cikkírója az 1914. szeptember 11-ei számban azonban így fakadt ki: „… Nagy buzgósággal vett részt a gyászmisén áldott jó népünk, hanem az intelligencia… az talán már feledni készül jóságos Nagyasszonyunkat, bálványozott királynénkat”.

A háború alatt, ahol fájdalmak csillapításáról, bajok enyhítéséről, nélkülözések pótlásáról volt szó, megjelent Ferenczy Ida neve. 1915. január elején 100 sebesült katona fehérneműekkel való ellátását fedezte, majd 8 vég vásznat, 65 m flanelt, 52 pár zoknit, 50 pár harisnyát és zsebkendőket adományozott.

Az északkelti Kárpátok alján, 1915 tavaszán az országba betört orosz csapatok magyar és nemzetiségek lakta falvak sokaságát pusztították el. Magyarország belsejében lévő települések újjáépítésükre országos gyűjtést kezdeményeztek. Kecskemét város Felső-Komárnok település házainak újjáépítését vállalta, a város vagyonából 2.000 koronát különítettek el egy ottani városháza felépítésére. Plakátokon, újsághirdetésekben hívták fel az intézményeket, egyesületeket, üzemek, gyárak tulajdonosait, a város lakóit az adakozásra. 1916 januárjára 62.500 korona gyűlt össze e célra Kecskeméten. Az adakozók nevét tartalmazó listán 500 koronával, ott állt Ferenczy Ida neve is.

Még 1915 decemberében 600 koronát küldött haza, felét a Vörös Kereszt Egyesületnek, felét a polgármesteri hivatal által szervezett akcióra, a katonák téli lábbelijére. A Kecskeméti Napló cikkírója méltán jegyezte le: „… Igazán az ember bámul Őméltóságának [t. i. Ferenczy Idának] ezen a gyakori áldozatán, hiszen alig múlik el egy hónap, hogy ne járulna hozzá a nagy idők szükségleteinek enyhítéséhez itt a szülővárosában, pedig tudjuk, hogy mennyire igénybe veszik jószívűségét Bécsben is, hol magas rangjánál és összeköttetéseinél fogva ismert nem csak a neve, de nemesszívűsége is”.

Ferenczy Ida jelentős pénzösszeggel támogatta a Kada Gyermekotthont, ahol a háborúban harcoló családfők és dolgozó anyák gyermekei kaptak ellátást. Rendszeresen támogatta a Kecskeméti Dalárda háborús jótékonysági koncertjeit is, meleg hangú levélben méltatta munkájukat: „Burdács Rezső úrnak, mint a Kecskeméti Dalárda elnökének. …Örvendek, hogy a mi Dalárdánk a szenvedők enyhítésének nemes célját tűzte ki feladatául. Adjon Isten kiváló sikert! Szíves üdvözlettel Ferenczy Ida”. A volt felolvasónő kecskeméti vagyonkezelője azonban aggódott, hogy mennyi pénzt költ adományozásra. Ferenczy Ida azonban megnyugtatta az illetőt, hogy „ne aggódjék az ő vagyoni mérlegének netáni megbillenése miatt, mert ő a háború ideje alatt színházba nem jár, fogatot nem tart és sok mindentől megtagadja magát, csakhogy a sok nyomoron enyhíthessen”. Továbbra is adományozott a Hadsegélyző Bizottmánynak, az 1918-ban alakult Patronázs Egyesületnek és egy Kecskemét város által hadiözvegyek, hadiárvák, tehetetlen rokkant katonák számára létesítendő menhely javára is. A háború egész tartama alatt átérezte Ferenczy Ida a harcoló, a sebesült kecskeméti katonák és családtagjai szenvedését, adományaival együttérzését fejezte ki minden alkalommal.

A háború után, 1919-ben a bécsi „vörös uralom” idején nehéz időszakot élt meg Ferenczy Ida, aki ekkor már 80 éves volt. Anyagi helyzete megromlott. 1921-ben kénytelen volt Kecskemét-városföldi birtokából 9 holdat eladni. Birtokügyeit ekkor dr. Kiss Kálmán ügyvéd intézte. Az ingatlan árak azonban éppen ekkor mélyponton voltak. Míg 1920-ban 50-60.000 koronát is megadtak holdjáért, 1921-bne csak 15.000 koronát ígértek 1 holdért. 1923-ban szegedi dűlőbeli birtokából kellett ismét eladnia 10 holdat.

A kecskemétiek továbbra is tiszteletben tartották az ekkor már csak Kecskemét „nagyasszonyaként” emlegetett Ferenczy Idát. A Gyermekvédő Liga választotta védnökévé az idős hölgyet. (Az elnök Révész István pápai prelátus és özv. Pócsy Györgyné, társelnök dr. Kiss János törvényszéki elnök.)

Kecskemét képviselőtestületének 1923. január 19-én tartott ülésén is említésre került Ferenczy Ida neve – tudósított róla az 1919-től megjelent napilap, a Kecskeméti Közlöny. Fáy István főispán említette meg, hogy látogatást tett a fővárosban – a hosszabb ideje Magyarországon tartózkodó – Ferenczy Idánál, „Kecskemét nagyérdemű nagyasszonyánál, aki a múltban úgy Kecskemét városért, mint annak egyes hozzáforduló polgáraiért annyi érdemes pártoló működést fejtett ki. Ferenczy Ida kérte, hogy legmelegebb üdvözletét tolmácsolja a kecskemétieknek”. A képviselőtestület a kedves gesztusra elhatározta, hogy üdvözlő iratot küld Ferenczy Idának.

Kecskemét város 1928. június 28-án, rögtön Ferenczy Ida halála napján értesült kedves szülötte haláláról. Minden helyi újság hírt adott haláláról, megemlékezett életútjáról, úrnőjéhez, hazájához, szülővárosához való igaz hűségéről. Úgy az ország kormánya, mint a város, saját halottjának tekintette. A Bécsben történt felravatalozás, búcsúztatás után vonattal hozták holttestét szeretett szülővárosába. A Nagytemplomban méltó tisztelettel és külsőségekkel megtartott felravatalozás és gyászistentisztelet után országos méltóságok, kecskeméti előkelőségek és nagyszámú gyászoló kecskeméti kísérte utolsó útjára, a Szentháromság temetőben a családja számára általa építtetett kriptához, ahol végső nyugalomra helyezték.

Péterné Fehér Mária

 

 

 

Élő adás