2020. Július 5.   Sarolta, Emese

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Lestár Péter és a Gőzmalom

Kecskemét belvárosában áll egy nagy bevásárlóközpont, ami a helybeliek és a vidékiek számára fontos találkozási pont, bevásárlási és szórakozóhely is egyben, s amely a nevét az egykor itt álló gőzmalomról kapta.

 

Kevesen tudják már, hogy ki volt a gőzmalom meghatározó sikeres vezetője. A XIX. század végén élt kecskeméti polgárok tudták a választ, hogy Lestár Péter. Lestárról nem sok mindent tudunk, nem nagyon maradtak fenn a közgyűjteményekben magánjellegű iratok, nem írt naplót, hosszú leveleket és feljegyzéseket. Sajnos nehezíti a kutatást az is, hogy a malom kezdeti korszakának iratai az 1914-es tűzvészben megsemmisültek. Lestárról közismert, hogy részt vett a szabadságharcban, majd később polgármesterként sikeres volt, nevéhez fűződött a város zavaros pénzügyi helyzetének rendbe tétele, a belváros arculatát meghatározó épületek (színház, városháza) felépítése, illetve a modern gazdaság (kapitalista) felgyorsítása cégek (gőzmalmok, helyiérdekű vasutak stb.) és mintatelepek alapításával.

Miért épült meg itt a gőzmalom? A népességnövekedés, a sertéshizlalás elterjedése és a vasúti szállítási lehetőség miatt az 1840-es és 1850-es években erőteljesebb gabonatermesztés indult be (gabonakonjunktúra) Kecskeméten, aminek következtében már 1839-ben, 1848-ben, majd 1856-ban szeretettek volna egy újabb típusú malmot (műmalmot) felállítani, de a forradalom és szabadságharc miatt ez elmaradt. Végül 1857-ben sikerült megalapítani az első gőzzel hajtott malmot, a József Gőzmalmot a Trombita utcában. Az új típusú gyár nagyobb őrlési teljesítménnyel rendelkezett és jobb lisztminőséget tudott elérni, ezzel nem tudtak versenyezni a száraz- (a városban 1870-ben a számuk 60 volt) és szélmalmok, s így a gőzmalmok teljesen kiszorították őket. Az itt őrlött lisztmennyiséget a kecskeméti sütőasszonyok, pékek, cukrászok és katonai szállítók használták fel elsősorban, de kisebb mennyiségben exportálásra is jutott. A József Gőzmalom és a régi malmok azonban nem győzték a lakosság lisztigényét ellátni.

Ki volt a Gazdasági Gőzmalom szellemi kitalálója? Lestár Péter nevét szokták említeni, de egy 1865-ös polgármesteri jelentésből az derül ki, hogy Schweiger Fülöptől (1823-1879) származik az alapítás eszméje. Schweiger a Szász-Coburg-Koháry hitbizomány szentlőrinci 3.000 katasztrális hold terjedelmű pusztájának fő haszonbérlője, illetve Kecskemét egyik legvagyonosabb embere volt. Hogy gondolta a létrehozását nem tudjuk, annyi biztos, hogy a vagyoni helyzetéből eredően kapcsolatban volt a helyi vállalkozó szellemű gazdasági és a politikai elittel, vezető értelmiségiekkel, és új lehetőségeket látva 1864. július 18-án létrehoztak egy ideiglenes szervező bizottságot, melynek tagja volt Horváth Döme ügyvéd, Szappanos István birtokos és Klingert Vilmos vállalkozó. A bizottság feladata a szervezés elindítása volt és aláírási felhívással befektetőteket, részvényeseket kerestek elsősorban a kecskeméti polgárok között, melynek során 1864 novemberéig 271 részvényes 126 egész, 188 darab fél részvényt jegyeztek. Ekkor a malom alaptőkéjét 60.000 forintban határozta meg a szervező bizottság, ami 300 darab 200 forint névértékű egész részvényből, és 100 forintos fél részvényekből állt, utóbbinak darabszámát nem határozták meg. A részvények értékét havonta is lehetett részleteként fizetni. A fél részvényt a száraz- és szélmalom tulajdonosok kártalanítására bocsátottak ki, 200 forint helyet 100 forintot kellett fizetni és ugyanannyi szavazatot ért a fontosabb döntéseknél, például a választásoknál, de egyenértékű volt az osztalék fizetésekor is.

1864. november 16-án az alapítók, részvényesek egy nagyobb létszámú, tíz tagból álló választmányt (igazgatóságot) választottak meg, melynek feladata a cég további szervezése és az anyagi tőke előteremtése volt. A választmány vezetője az elnök volt, melyet szintén szavazattöbbséggel választottak meg. Megtörtént a választás, melynek során megbízták Horvát Döme (1819–1899) ügyvédet, országgyűlési képviselőt, majd 1869. május 11-én pedig Lestár Pétert (1819-1896) ideiglenes elnökökként, hogy vegyék kezükbe egy újabb gőzmalom szervezését. Horváth kitűnően értett a szervezéshez, nevéhez számtalan más egyesület, első kecskeméti pénzintézet szervezése fűződött, ő leginkább a kezdeti jogi, bürokratikus részt (hivatalos levelezéseket) intézte. Horváthot 1869. július 25-én minisztériumi tanácsossá nevezték ki és előtte már lemondott az elnöki tisztségről, valószínűleg ő ajánlására a választmány Lestár Péter takarékpénztári elnököt hívta meg vezetőjének.

Lestár szintén jogot végzett ember, Horváthhal közösen szervezték meg a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesületet, így gazdasági szakértelemmel is rendelkezett. Első teendői között elsősorban építkezés, szak és segédmunkások keresése és cég beindítása játszott fontos szerepet. A szervezés, előkészítés pedig igen hosszúra sikeredett, mert csak 1869. december 26-án tartott alakuló közgyűlésen alakult meg a malom részvénytársasági formában 406 részvényessel. Alaptőkéje 75 ezer forint volt, ami 600 darab részvényből állt, egy részvény 125 forintot ért. Mennyit is ért Kecskeméten forint? 1869-ben egy szódavizes palack ára 14 krajcár (100 krajcár =1 osztrák értékű forint) volt, egy magyar nyelvű könyv Gallia-könyvkereskedésben 2-3 forintba került. Nagy Lajos polgármester éves fizetése 1.200 forint volt, majd 1880-ben és 1881-ben Lestár Péter polgármesterként 1.800 forintot vitt haza. 1869-ben Hornyik János főjegyző 1.000 forintot, Balla János levéltárnok 500 forintot keresett, egy városi szolgának 120 és 144 forint között mozgott az illetménye. Schweiger Fülöp bevallott vagyona pedig 21.000 forint volt. Kezdetben egy részvényes maximum 20 darab részvényt írhatott alá, ezt a kritériumot az 1876-os alapszabályból már törölték. A részvények mindig névre szólóak voltak, egy névre állították ki, és a részvénytulajdonosok eladhatták másnak. Lestár Péter nem volt gazdag ember, csak kettő részvényt tudott jegyezni, legtöbbet a Csillag család tagjai birtokolták 22 darabot, de sok részvénnyel rendelkezett Klingert Vilmos malomigazgató (8 db), Milhoffer Frigyes helyettes-malomigazgató (10 db), Kada Elek polgármester édesapja, dr. Kada Endre (1824-1873) orvos (9 db), illetve Hollóssy S. Zsigmond (1832-1906) tanár és gyermekei (15 db).

A cég decemberben alakult meg - mint olvashattuk -, de hivatalosan 1870. január 1-jén kezdte el a működését Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Részvénytársulat néven, ez lett városunk második gőzmalma és egyben második gyára. Lestár Péter, mint ideiglenes elnök és a választmány a cégszabályban a következőképpen határozták meg a célját: „1. §. A kecskeméti több mint 40.000nyi népesség liszt-szükségletének jutányosan előállítása és kebelbeli fogyasztásra minden esetre jótékonyhatású verseny állandó előidézése tekintetéből egy második gőzmalom építése szükségeltetvén, e czélra társulat fog alakulni e czím alatt „kecskeméti gazdasági gőzmalom társulat.” Fontosnak találták, hogy az összes részvények kétharmad része kecskeméti „befolyással bíró jó nevű” polgárokból álljon, ami garanciát jelentett a biztos működésben.

1870. január 1. és 7. között a részvényesek megválasztották a malom csúcsvezetőségét, az állandó 26 tagú választmányt (igazgatóság) és annak elnökét, Lestár Pétert három évre. Lestár egyben a város legrégebbi pénzintézetének, a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesületnek vezetője is volt. Ez az érdekközösségi kapcsolat hosszú távra sikeredett, ami az 1948-as államosításakor szűnt meg, egyúttal a malom mindenkori elnöke a pénzintézet embereiből került ki. Feladatköréhez tartozott a közgyűlések összehívása, azok levezetése, pénzügyek irányítása, felügyelete, számadások vizsgálata. Lestár egyik tennivalója volt 1870 januárjában, hogy igazgatót keressen a cég élére, hirdetéseket tett közzé, melyben 1.000 forint évi fizetést ígért. A hirdetésre a Klingert (később Pataki) Vilmos (1825–1891) vállalkozó jelentkezett, először ideiglenes időre, majd 1871. március 19-től állandósították, melyet a közgyűlés is jóváhagyott. Pataki helyettes igazgatója pedig korábbi világítási üzlettársa, Milhoffer Frigyes pékmester lett. Az igazgatót később a közgyűlés választotta meg, feladata a malom gyakorlati működtetése és a személyzet felügyelete és irányítása volt.

A gyár telephelye a belvárosban volt, a II. tizedbeli Templom utcában (később Csányi utcában) lévő egykori Balásfalvi Kiss Károlyné 919,50 négyszögöl (3.307,12 m2) telkén, amit a malom vezetősége május 11-én 3.800 forintért vett meg. Miért a belvárosban épült? A válasz a központi elhelyezkedésben keresendő, és hogy a közelében volt a hetipiac, ahol a malom képviselői fel tudták vásárolni a beszállított gabonát. A városi tanács engedélyezte a felépítését, fedett csatornakészítés, téglával kirakott csatorna rendbetartása és utca vonalszabályozás ellenében. Ekkoriban más szabályrendelet, ami szabályozta volna a gyárak felépítését nem volt. A korabeli gyakorlatnak megfelelően az ideiglenes (alapító) részvénytársulati választmány versenyeztette a vállalkozókat, akik közül a legkedvezőbb feltételekkel rendelkező nyerte meg az építkezést. 1869. július 12-én a Korona kávéházban (Király-féle ház) tartott árverésen, a korabeli kifejezéssel árlejtésen a legkedvezőbb ajánlatot tevő Zinhofer Pál nyerte, aki 25.340 forintért, rövid idő alatt - május 11 után november 19-ig - meg is építette a malmot, amely „8 kőre” lett beállítva, 24-25 méter hosszú malomházzal, ehhez hozzátartozott egy kazán és egy gépház (48 lóerős=35,79 kW), mellette pedig 30-35 méter magas kémény is állt. 1890-ben már négy kazán, kettő gőzgép és víztartó berendezés működtette a tizenegy darab őrlő gépet és eszközöket.

            1869 végére felépült a gyár, az őrlés pedig a következő év, 1870. március 17-én indult meg, aznap 309 véka (kb. 7,72-9,3 tonna, 1 véka=25-30 liter) gabonát őrölt meg. Az üzem egy heti őrölt gabona mennyisége 3.732 vékányi (kb. 93-112 tonna) és tizenegy hónapnyi működése során 339.061 vékányit (kb. 8.476 -10.172 tonna) dolgozott, majd 1872-ben már meghaladta 500.000 vékányi (12.500-15.000 tonna) mennyiséget. Kezdetben a helyi sertéshizlalók, majd a lakosság részére végezte a különféle gabonák (búza, árpa, kukorica) őrlését, melyért az őrlési díjat vámban szedte. A malom sikeres működése során Lestár anyagi helyzete is igen gyorsan javulhatott, a banki vezetői fizetése mellett a gyártól is kaphatott szép összeget, de pontosan nem tudjuk mennyit. Az igazgató évi fizetése 1.000 forint volt és a malom tiszta bevételének 4 %-ra is jogosult volt, az első pénzügyi év (1870. januártól -1871. januárig) sikeres beindításáért jutalomként Lestártól 300 forint jutalomra is szert tett. A részvényesek a sikeres években – első év kivételével - jutalékot kaptak a tiszta jövedelemből a részvényeik után 1872-ben 30, 1874-ben és 1879-ben 20 forintot. Lestár Péternek kettő részvény után évente 40 vagy 60 forint plusz bevétele is volt. A pénzt nem csak a részvényesek között osztotta ki a választmány, hanem ilyenkor a vállalti csúcsvezetők is sikerdíjhoz jutottak hozzá, például 1878-as pénzügyi év után 400 forintot kapott az időközben igazgatóból vezérigazgatóvá kinevezett Pataki Vilmos. A tisztajövedelemből tartalékolt is a rosszabb évekre, 1879-ben 900 forintot a tartaléktőkéhez, illetve 181,78 forintot a jövő évi nyereséghez tettek el. Lestár odafigyelt a rászorulókra is, az 1879-es szegedi árvízkárosultak részére 75 forintot, Szeged vidéke részére pedig 25 forint segély összeget ajánlott fel.

1873-ban a rossz időjárás, gyenge termés, kolera járvány és pénzügyi válság ellenére a malom nem volt vesztességes és 20 forint osztalékot is tudott fizetni. Ennek oka, hogy a kecskeméti vállalatok, pénzintézetek kevésbé voltak kitéve, kevésbé függtek a megingott pesti és bécsi gazdasági köröktől, akik egyrésze tönkrement. Miért is tudta elkerülni a válságot? Lestár Péternek igen jó érzéke volt a vállalati irányításhoz, kereskedéssel pótolta a kecskeméti gazdáktól kimaradt gabonahiányokat, illetve tartalékolt az előző évi nyereségből.

            A malom tisztviselőivel és a munkáslétszámmal kapcsolatban hiányosan maradtak meg statisztikák. Lestár elnöki időszakából nem tudjuk, hogy mennyien dolgoztak a malomban, annyi biztos, hogy a malmot egy igazgató (később vezérigazgató) és a helyettese irányította, pénzügyi részt a könyvelő, pénztáros intézte, gépeket a gépész felügylete és számtalan molnár, raktáros, fűtő, éjjeliőr, írnok, segéd és tanonc tevékenykedett. 1890-ben 19 fő, 1910-es évek elején 20–30 fő között, az 1914-ben 4–9 főre csökkent a tisztviselők és munkások száma, majd 1915-től kezdően folyamatosan növekedés kezdődött. Az 1920-as évekre érte el a legnagyobb létszámot, akkor több mint 80 fő fölé ment.

A malom élete nem mindig volt könnyű, már a megalapítás időszaka óta, 1865-től folyamatos harcban állt a József Gőzmalom tulajdonosaival, akik féltékenyen tekintettek az új konkurens az új típusú gőzmalomra, hol feljelentették a hatóságoknál, vagy 1875-ben lejárató kampányt indítottak Klingert Vilmos igazgatóval szemben. Nem voltak sikeresek a támadások, mert a malom folyamatosan nyereséggel zárta az üzleti éveket és 1880-as évek végére pedig rendeződtek a kapcsolatok a gőzmalmok között, a közös gazdasági érdekek miatt össze is tudtak fogni.

1880. augusztusban meghalt Balásfalvi Kiss Mihály polgármester, a tisztségére október 28-án Lestár pályázott és megválasztotta a törvényhatósági jogú bizottság közgyűlése a város első emberének, majd hivatali összeférhetetlenség miatt 1880. november 14-én lemondott az elnökségről, de 1896-ban bekövetkezett haláláig a malom részvényese volt, hogy mennyire figyelt a malom működésére, nem tudjuk.

A malom fejlődése tovább folytatódott a sertéshizlalás csökkenés ellenére, a vezetőség 1890-ben gőz- és kádfürdőt építtetett, ami 1891-ben lett használatba helyezve, ezzel fontos tisztássági és szórakozási lehetőséget nyújtott a kecskeméti emberek részére. Alighogy 1914 nyarán kirobbant a Nagy Háború, a gazdasági gőzmalmot súlyos katasztrófa érte. 1914. augusztus 15-én tűz pusztította el az egész berendezését, súlyos károkat okozott az épületben és a gabonakészletben is. Ekkor majdnem megszűnt a malom, de végül nagy anyagi áldozatokkal 1915 novemberére újjáépítették, és egy vártoronyra emlékeztető épületet, víztornyot is csatoltak hozzá.

            A Horthy-korszakban a modernizálás folytatódott, 1921 és 1922-ben épült meg a 150–170 vagon befogadóképességű vasbetonsiló, ami a korszak legmodernebb gazdasági létesítménye volt, bár ekkor a belvárosi középületek és bérházak képéhez már nem igazán illett. A folyamatos fejlesztések ellenére gazdasági válság (dekonjunktúra) érte a malomipart, az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek végéig a gőzmalom üzleti éveit rendre veszteséggel zárta. Ekkor a fő részvényes már a helybeli Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület volt, amely 1944-re már majdnem száz százalékban tulajdonos lett.

            1945-től megváltozott a politikai és gazdasági helyzet, egy rövid önállóság után 1948-ban államosították a malmot, vállalatvezetőt rendeltek ki és a részvénytársaság szó csak 1950-ben tűnt el. 1962-től Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat néven működött és a szocialista nagyvállalatok egyik példaképe volt. A rendszerváltás utána a malomipari tevékenység megszűnt, üresen álltak az épületek, s a tulajdonosok a felesleges épületeket lebontásra ítélték. 2003-ban több ezer kecskeméti jelenlétében felrobbantották a betonsilót, ezzel a robbantási szakemberek eltüntették az utolsó belvárosi gyárépületek egyikét. A gőzmalom helyére egy másik Malom épült, ami már csak nevében és a belső aulájában elhelyezett őrlőkő révén emlékeztet Lestár Péter gőzmalmára.

Élő adás