2019. Július 17. Szerda  Endre, Elek

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Ma este 20 órától Szabó István (SchP) az Élő Emlékezetben

Szabó István (SchP) piarista szerzetes Kecskeméten született, édesapja a piaristáknál volt civil rajztanár, ahol 1947-től folytatta tanulmányait. A Piarista Gimnázium elvégzése után matematika-fizika szakos tanári végzettséget szerzett és belépett a rendbe. Az egyetemi diploma megszerzését követően a fővárosban kezdett tanítani, majd Kecskemétre helyezték. Több mint négy fél évszázada oktat Kecskeméten, nyolc évig volt a piarista iskola igazgatója. Amikor 1989 tavaszán – a civil szervezetek közül elsőként – újjáalakult a Magyar Cserkészszövetség, bekapcsolódott a kecskeméti cserkészcsapat munkájába, példaértékű életpályájával nagy hatást gyakorolt a piarista diákok egymást követő nemzedékeire. 2017-ben életének olyan időszakáról is beszélt számunkra, amely nagy hatással volt további pályájára, hiszen az apanélküliség állapotában és a Piaristákhoz fűződő szoros kapcsolata mentsvárul szolgált számára.​ 

A család és az édesapa tragédiája

Id. Szabó István 1896. szeptember 17-én született Kecskeméten és egészen az 1943-ig a Kecskeméti Kegyestanítórendi Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskolában tanított. Az 1943-1944. tanévben azonban a Magyar Királyi kecskeméti 260-as vöröskeresztes üdülő- és hadikórházban kapott feladatot, ahol civil tanárként a lábadozó, gyógyulófélben lévő katonák tanításával foglalkozott.

Azonban a szovjet front közeledtével a katonai kórházat – az országot elhagyva – Burgendlandba helyezték át, ahová Szabó Istvánt a családja is követte. Röviddel a frontmozdulatok megszűnése után azonban a teljes kórházi alakulatot – Szombathelyen és Kecskeméten keresztül – visszairányították Magyarországra, így Szabó István és családja is hazatérhetett volna, ám sajnálatos módon a 1945. április 12-én, még Grosspetersdorfnál a szovjet GPU az egész korházi alakulatot fogságba ejtette. Szabó István tehát civil fogolyként Szombathelyen keresztül került a romániai Focsani tranzitlágerébe, ahol 1945 nyaráig tartották fogva. A lágerből több levele is érkezett Kecskemétre, amelyek közül közlöm a feleségnek írott, jó tanácsokkal teli sorait:

 

 

 

 

 

 

Kedves Marcsám!

Azzal kezdem, amivel máskor végezni szoktam levelem. Csókollak mindnyájatokat, majdnem szüntelenül Rátok gondolok. Vajjon mi van Veletek? Talán ha tudnám, könnyebben elviselhető volna ez az állapot. Hogyan és miből éltek?  Piaristáknál föltétlenül jelentkezz egyéb fizetésért, tejért, tejtermékekért etc., azt hiszem segíteni fognak. Nem ismerem az otthoni állapotokat, nehéz így tanácsokat adni. Marcsám, szerkessz egy hosszú beszámoló levelet, s legyen az készenlétben, hátha akad egy vállalkozó szellemű kecskeméti, aki elhozza ide, a fogolytáborba, Focsaniba. A látogatások most már rendszeresítve vannak. Szerdán és vasárnap lehet látogatókat fogadni, gondolom a kis Lacika s pelenkát nem használ, sokat beszél már. Pista bizonyára megtalálta már a polyvás kocsiját, hintalovát.”

A lágerben uralkodó körülmények, a foglyok között elterjedt vérhas Szabó Istvánt sem kerülték el, így mondhatni betegségének köszönhetően 1945. október 26-én hazatérhetett az első betegszállítmányokkal, akiknek nagyobb részét azonnal a budapesti Róbert Károly kórházba szállították. Azonban Szabó István betegsége annyira súlyosnak bizonyult, hogy még másnap, október 27-én a kórházban elhunyt. Két nappal később, október 29-én a rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tragikus sorsok, amelyeket hetven éven át magán hurcolt Magyarország e vészterhes időszakát megszenvedett társadalma, azonban Id. Szabó István fia, Szabó István piarista szerzetes a Gulág Emlékév keretében bocsátotta rendelkezésünkre az édesapja hagyatékát, amelyet a KKJM T.GY.-ben helyeztek el. 

Élő adás