2020. Július 5.   Sarolta, Emese

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

"Nyitott repülőtér." Kiállítás a kifutópályán.

1990. augusztus 18-19-én, a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Légibázis adott otthont az első hidegháborút követő repülő/nyílt/napnak, amely világszerte több szempontból is kiemelkedő eseménynek számított.

A katonai rendezvényt egyértelműen meghatározta az 1990. május 31. és június 3. között, Washingtonban megrendezett szovjet-amerikai csúcstalálkozó, ahol Georg H.W. Busch és Mihail Gorbacsov egy 24 egyezményt tartalmazó megállapodást írtak alá, amely nyilvánossá tette a vegyi fegyverek gyártásának azonnali leállítását, az 5000 tonnán felüli készletek megsemmisítését, továbbá a stratégiai fegyverek csökkentését és a kereskedelmi kapcsolatok könnyítését. Az egyezmények keretében Gorbacsov vállalta a második világháborús amerikai szállításokért – több mint 40 éven át fennálló – 674 millió dolláros tartozásának kiegyenlítését.[1] 

Magyarország szerepe eközben kiemelt fontosságúvá vált, hiszen 1990. június 7-én, a Varsói Szerződés tagállamai csúcsértekezletet tartottak Moszkvában, ahol együttes nyilatkozatban fogadták el a kelet és nyugat között fennálló ideológiai ellenségkép meghaladottá válásáról szóló nyilatkozatot. A tagországok közül Antall József miniszterelnök révén egyedül Magyarország erősítette meg, hogy 1991 végéig kilép a Varsói Szerződésből,[2] [3]tette ezt annak tudatában, hogy már egy évvel korábban, 1989, májusában megkezdték az osztrák-magyar államhatáron húzódó műszaki határzár, a "vasfüggöny" lebontását, a Magyar Néphadseregben (1990. március 15-től Magyar Honvédség) felszámolták a politikai és pártszervezeteket, majd október 23-án kikiáltották a Magyarország új államformáját, a Köztársaságot.[4] Mindeközben 1990. január 1-én életbe lépett a Gerecse-program, amely a haderőcsökkentésről intézkedett. Negyvenöt év után, 1990. március 12-én megkezdődött a szovjet csapatok kivonása Hazánk területéről.

Magyarország részéről egyértelmű volt a középutas nyugati nyitás, amelynek kiváló eszköze lett a washingtoni csúcstalálkozó és a moszkvai értekezlet után bő két hónappal, 1990. augusztus 18-19.-én Kecskeméten megrendezett „Nyitott repülőtér[5] program. Rövid idővel az esemény előtt a névváltozáson átment kecskeméti légibázison[6] pontosan a Gerecse-program miatt is nagy átszervezések (leépítés, gép nélkül maradt pilóták stb.) történtek, amelyek nem jelentettek gátat a nagy kecskeméti kezdeményezés kivitelezésében.

Sági János alezredes és a kecskeméti alakulat különböző beosztású tisztjei hatékony diplomácia és szakmai szervezőmunkájának eredményeként – közvetlenül a rendszerváltozás után – megközelítőleg 60 000 érdeklődő testközelből vehette szemügyre a 80’-as évek végén még szigorúan titkosnak nyilvánított harci helikoptereket, vadászgépeket, a légibázis kifutó pályája mellett – kordonok nélkül – állva csodálhatta a végrehajtott kötelékrepüléseket, sőt sétarepülésen is részt vehetett.[7]

A megnyitott légi bázis és a színes programok mellett a szervezők legnagyobb sikerét mégis az a diplomáciai eredmény jelentette, hogy sikerült egy időpontban, egy objektum területén bemutatni a szovjet MiG-29 A Fulcrum. és az amerikai F-16C Fighting Falcon típusú vadászrepülőgépeket.[8] A "szuperhatalomközi" bemutató szervezésében Sági János alezredes nagy segítséget kapott az USA Katonai Légügyi Attaséhivatalán keresztül Ruth Anderson ezredes asszonytól, aki már 1990. május 1-én ígéretet tett az F-16-osok Kecskeméten történő bemutatására. Az amerikai gépek az USAFE (United States Air Forces in Europe) 52. TFW (Tactical Fighter Wing) egységtől, Münchenből érkeztek, amelyeket a magyar határon egy MiG-23 típusú gépekből álló kötelék fogadott, és kísérte Kecskemétig. Az F-16-os vadászgépek a jellegzetes cápafogazással ellátott géporr festéssel, 2 db 1360 literes póttartállyal, 2 db. bomba makettel és rakétatalpakkal voltak felszerelve, demonstrálva a gép hadi felszerelésének lehetőségeit. A szovjet fél részéről a Déli Hadseregcsoport vörös csillaggal ellátott MiG-29-esei a kiskunlacházi légi bázisról érkeztek Kecskemétre.[9]

Sajnálatos módon az előre bejelentett nagy esemény, az F-16C és a MiG 29. légi bemutatója elmaradt, amelyet akkor politikai indokokkal magyaráztak. Ám a két egymás mellett kiállított vadászgép így is nagy látványosságot jelentett a kilátogatóknak, hiszen kordonok nélkül, közvetlenül a kifutópálya aszfaltján nyílt lehetőség a gépek megtekintésére, sőt, egy, a gépek oldalához támasztott létrával még a pilótafülkébe is betekintést nyerhettek az arra vállalkozók.

 

A szervezők a nagy szovjet-amerikai találkozáson kívül számos látványossággal és érdekességgel töltötték meg a két napot. A résztvevők tanúi lehettek a magyar katonai és polgári pilóták légi -, illetve nagy létszámú ejtőernyős bemutatóinak is. 

 

Az alábbiakban készült táblázat azokat a gépeket és katonai egységeket tartalmazza, amelyeknek a program szerint légi bemutatót kellett volna tartaniuk. A MiG-29 A Fulcrum (14. Gárda-vadászezred) és az F-16C Fighting Falcon (USAFE-Spangdahlem AFB) levegőbe emelkedése tehát sajnálatos módon kimaradt a programból, ám a magyar gépek és a pilóták is elkápráztatták a kilátogatókat. A két nap során Fajth Tibor százados a MiG-21 MF típusú repülővel bemutatott műrepülése volt az egyik leglátványosabb légi show elem.[10]

Egy látogató visszaemlékezésében az alábbi módon konstatálta az augusztusi eseményeket:

„[…] A felállás az adott pillanatban tehát az volt, hogy a MiG-29-esek egyikének ülésében ott csücsült a szovjet pilóta, míg a kabin oldalánál ott támaszkodtunk: egy amerikai, egy magyar tiszt és jómagam. A másnapi nagy attrakció elmaradt – de mégis bekövetkezett. Először nyíltak meg egy katonai bázis kapui a nagyközönség előtt, először láthatta a magyar közönség saját légierejét nem a Dózsa György út vagy a Duna fölött, hanem a maga bázisán, először juthatott közel a gépekhez és a pilótákhoz. A nagy attrakció elmaradt […], de repült a Magyar Légierő és ez legalább akkora öröm volt tízezreknek, mintha a nagyhatalmak gépeit láthatták volna.[11]

Ország

Típus

Egység

 

 

 

 

 
  http://airshowinfo.hu/flags/Hungary.png

MiG-23 Flogger

47. Pápa Harcászati Repülőezred

MiG-21 Bis

31. Kapos Harcászati Repülőezred

Su-22M3 Fitter

31. Kapos Harcászati Repülőezred

Mil Mi-24 Hind

87. Bakony Harcihelikopter Ezred

An-26 Curl

89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Dandár

Mil Mi-8 Hip

89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Dandár

http://airshowinfo.hu/flags/russian_federation.png 

MiG-29A Fulcrum

14. Gárda-vadászezred

http://airshowinfo.hu/flags/United%20States%20of%20America(USA).png 

F-16C Fighting Falcon

USAFE - Spangdahlem AFB

Az eseményen kiállításra került többek között a Po-2-es kétfedelű-, a ZLIN-726-os iskola-, a MIG-21 MF és a MIG-23 MF és UB vadászrepülő. A vadászrepülőkön kívül nagy látványosságot jelentettek a kiállított helikopterek is, amelyek közül közelről meg lehetett tekinteni az MD-500 E, a Mi-8, Mi-24 D gépeket.  (Egyéb kiállított típusok: Szu-22 M3 és a Szu-22 UT) A programból természetesen a sétarepülés sem maradhatott ki, amelyet a két nap alatt a Kiskunfélegyházi Repülőklub An-2-es csapata koordinált.[12]

A rendkívül nagy sikert aratott programmal kapcsolatosan – az elmúlt 25 év alatt – számos legenda és pontatlan információ kelt életre, amelyeknek eloszlatására a talán legilletékesebb személyt, a bázis akkori alakulatparancsnokát, Sági János nyugalmazott vezérőrnagy urat kértük fel. A következőkben a vele készült interjút olvashatják. Az interjút Hajagos Csaba készítette.

 

Interjú Sági Jánossal

 

– Tisztelt Vezérőrnagy Úr! Mielőtt az 1990. esztendő eseményeire kitérnénk, legyen szíves ossza meg a Hírös Históriák olvasóival katonai pályájának jelentősebb eseményeit, fordulópontjait és akkori mindennapi munkájának inspiráló tényezőit!

Sági János

–1975-ben végeztem el a Szolnoki Repülőműszaki Főiskolát. Majd Kecskeméten az 59. Vadászrepülő ezredhez kerültem. A ranglétrát végigjárva beosztott repülőgép-vezetői beosztástól egészen az ezredparancsnoki beosztásig valamennyi repülőparancsnoki beosztásban dolgoztam. Ezen időszakban elértem az Aranykoszorús vadászrepülőgép vezetői szintet. Oktató ellenőrző szinten repültem.

 Magasabb parancsnoki továbbképzésem a Gagarin Repülőakadémián 1981-83-ban, majd az USA Légierő Vezérkari Egyetemén történt 1992-1994-ig. Ezt követően az Országos Légvédelmi Parancsnokságon, a Magyar Honvéd Vezérkarban, a NATO Déli Régió Légierő parancsnokságán dolgoztam magasabb parancsnoki beosztásokban, majd a Magyar Légierő Parancsnokságán Parancsnokhelyettesi, majd Légierő Parancsnoki beosztásokat láttam el. Nyugállományba vonultam saját kérésre 2006. december 30. hatállyal, amikor a Légierő és a Szárazföldi Parancsnokságok összevonásra kerültek.

Kecskeméti szolgálatomból talán a jól felkészült, szakmaszerető, elkötelezett repülő katonák munkája, áldozatkészsége, ami engem leginkább inspirált a munkában, ahogy ez jó szellemiségű a változásokra nyitott csapat szolgálta a hazáját. Nagy ajándéka az életnek, hogy közöttük élhettem meg a légierőben akkoriban is végbemenő változásokat.

Pályafutásom kapcsán természetesen említésre méltó esemény volt a 1990-es repülőnap, hiszen ilyen kezdeményezés sem és ilyen összetételű (Szovjet-USA-Magyar) kivitelezés sem történt ezen eseményt megelőzően, ami végül hazai sikerrel és jelentős nemzetközi visszhanggal is zárult, megteremtve egy új katonai rendezvény alapjait és remélhetőleg hozzájárulva a nyugati keleti katonai közeledés- és bizalomépítéshez, így közvetve a hidegháborús helyzet oldásához. 

– Mikor fogalmazódott meg az ötlet és mi volt az ösztönzője az augusztusi nyílt napnak? Ön is úgy látta, hogy "kézfogás" volt ez a két nagyhatalom között? Mennyire állt a rendezvény mellé a Magyar Honvédség?

– Ekkor még nem zárult le a hidegháború, a szovjetek még itt állomásoztak. A "Nyitott Égbolt" repülések, amelyek a fegyverzetcsökkentési folyamatokat szolgálták, már elkezdődtek különböző fényképező és vizuális megfigyelést biztosító katonai szállító repülőgépekkel. Folytak a fegyverzetcsökkentési folyamatok ellenőrzései csapatszinteken is, különösen a nagypotenciált képviselő repülőcsapatok vonatkozásában és a nyugati keleti katonadiplomaták is élénk, aktív tevékenységet folytattak a Magyar Honvédség irányába a nagypolitika aktuális vonulatának megfelelően. Nyilván ezekben a folyamatokban a kecskeméti repülőalakulat is érintett volt.

A hazai „civil érdeklődés” a fegyveres testületek irányában szintén érzékelhetően pozitívan kilengett.

Mind a nemzetközi, mind az aktuális hazai változások abban az irányban mutattak, hogy van lehetőség a nyitásra és kilépjünk misztikusnak tűnő tevékenységünkkel a tágabb közeg elé, a magyar embereknek valamiféle rendezvényen mutassuk be azt a tevékenységet, amit végzünk és azt a képességet, amivel rendelkeztünk.

Tehát az említett Repülőnapot megelőzően, már 1990. május 1-én kinyitottuk a repülőtér kapuját és statikus bemutatón láthatóvá tettük magunkat a magyar emberek számára. Sok-sok dilemma volt a felső katonai vezetés részéről, hogy a kezdeményezésünket támogassák-e! Végül zöld utat kaptunk, a siker pedig később merészebb ötleteket is vizionált.

A magyar közönség a repülőbázis egy jól behatárolt részén hozzáférhetett a csak a levegőben csodált repülőgépekhez, beszélgethetett azokkal a csöppet sem misztikus katonákkal, akik ezeket a szuper csodákat repülték, javították, üzemeltették, azokkal, akik ezt a romantikus katonai repülést fenntartották, működtették.

A "nyitott kapu" lehetővé tette a külhoni katonadiplomáciának is a látogatást. Volt csodálkozás, fényképezés bőven, de volt barátkozás beszélgetés is. Ruth Anderson ezredes asszony az USA Katonai Légügyi Attachéja említette meg, hogy amennyiben legközelebb is szándékozunk hasonló rendezvényt összehozni, Ő megkísérli kijárni az USAFE [United States Air Forces in Europe] látogatását és részvételét valamilyen formában.

A szót tettek követték. A dolog mégsem volt annyira egyszerű.  Alakulatparancsnokként szigorú szolgálati úton jártam el a kezdeményezést illetően, viszont nem tudhattam, hogy a két iniciatíva hogyan kerül végül egyazon döntéshozatali szintre a két csatornából. A civil Bács-megyei sportrepülők csicseregték el az amerikaiaknak, hogy ha ígéretet tettek, akkor tegyenek további lépéseket az általam nem könnyen elérhető politikai és katonai vezetői szintek meggyőzésére.

Hatalmas kezdő lendületet adtunk a kezdeményezésnek azzal, hogy az aktuális világpolitikai atmoszférával összhangban meghívtuk a Szovjet Légierőből a kiskunlacházai MiG 29-eseket is. Az aktuális világpolitikai széljárást a valós közeledésre, a bizalomépítésre és mindezen eseményeken (a repülőnapon) keresztül a magyar közönség tevékenységünkről alkotott képének valós formálására használtuk ki.

Nem volt sem felső politikai sem katonai spekuláció a repülőnap mögött. Legkevésbé presszió. Alig reméltük, hogy kapunk biztatást. Támogatást a kivitelezéshez is csak igazán kényszerűségből és csak akkor már, amikor a tényszerű nemzetközi részvétel miatt az esetleges sikertelenség nemkívánatos visszhangot eredményezett volna. A sikertelenség miatti fejvesztés terhe kódoltan lebegett a fejem felett, aminek egyik volt katonai vezetőnk – a hivatalos ebéd kezdetekor – négyszemközt hangot is adott.

Igazságtalanság lenne meg nem említeni Smith István vezérőrnagy urat, aki felkarolta a kezdeményezést az amerikai repülőgépek kecskeméti leszállására már a kezdetek során.

 

– Hogyan épült fel az esemény szervezőbizottsága? Kiket hívtak meg, esetlegesen valaki elutasította-e a meghívást? Sajnos a hírlapok igen kevés információt közöltek erről.

A szervezőbizottság igazán a kecskeméti alakulat különböző beosztású tisztjeiből állt. Nem volt kikülönítve bizottság erre a speciális feladatra. Ők végezték a kapcsolattartást az USA Katonai Légügyi Attaséhivatalán keresztül az USAFE kijelölt kontingensével, valamint az akkor még élő kapcsolattartási protokoll segítségével a Déli Hadseregcsoport megfelelő felelősével.

Politikai részről nem volt reprezentáció. Nem a kecskeméti szint feladata és lehetősége volt ennek elvégzése. A felső katonai vezetés csak a légierőt vezető tábornokok szintjén volt reprezentálva, tehát Honvéd Vezérkar és HM részéről nem. Azt feltételezem utólag, hogy a szakmai vezetés tartott a fiaskótól, nem túl nagy bizalommal voltak az alulról történő kezdeményezések iránt. Egyébként is ezekben a változó időkben sokan óvták hasonló passzivitással a beosztásaikat.

 

– Lehetett-e érzékelni feszültséget a szovjet és amerikai pilóták között? Akik visszaemlékeznek az eseményre, azt mondják, egy kisebb konfliktus is kialakult? Van ennek valóságalapja?

Én inkább nyitottságra és szakmai tiszteletre emlékszem, mint konfliktusra a szovjetek és az amerikaiak között. Némi rivalizálási hajlam abban mutatkozott meg, miszerint az orosz pilóták mindenképpen be akarták mutatni a saját és a repülőgépük képességeit a levegőben.

Erre felsőbb (Moszkva) utasításra nem kerülhetett sor, mivel a szovjetparancsnokság tudomására jutott, hogy az amerikaiak nem repülnek bemutató pilóta hiányra hivatkozva, hogy fenntartsák a paritást és kizárják az esetleges rivalizálási szándékot. Sajnáltam, de mindenképpen bölcs és okos repülésbiztonsági döntésként könyveltem el ezt a döntést. Azt is feltételezem, hogy érzékelték a kezdetleges repülőnap-szervezési tapasztalatunkat, valamint a "repirányításban" akkor még meglévő különbözőségeinket.

Végül a báziselhagyás sorrendjét a MiG-29-esek kezdték, így némi ízelítőt kaphattak az amerikai pilóták a szovjet repülési "kunsztból", de ez már nem a repülőnap közönsége előtt történt.

 

– Utólagosan hogyan értékelte az ország politikai vezetése ezt az eseményt, jutott-e vissza Önökhöz bármilyen információ az értékelés kapcsán? Érezhető volt-e az amerikai fél közeledése az események kapcsán, hiszen itt már egy felbomló Szovjetunióról beszélünk?.

 

Jó, de visszafogott utórezgést észleltünk. Nem dicsértek meg hivatalosan, igaz el sem marasztaltak. Nagyon nagy nyitás volt ez a katonai tömbök között is, hiszen a következő évben MiG-21-esekkel az USA európai légibázisán szálltunk le Kecskemétről elsőként a változások óta. Ez is történelmi esemény, bár nem sok szó esett róla.

A nagyközönség igénye a repülőrendezvények iránt kielégíthetetlenné vált szinte, ami a mai napig is tart. Kár hogy a későbbi rendezvényeket beárnyékolta a nyerészkedésvágy és a tisztességtelenség szele. A tanulópénzt is megfizettük, hisz a sablonosan erőltetett „mindenáron repülőnap és bemutatók” a légierőtől is megszedték az áldozatokat. Biztosan nagy inspirációt és önbizalmat kapott a Légierő állománya az Észak-atlanti integrációban végzett hatalmas feladathoz, hiszen mertünk és tudtunk ettől az eseménytől kezdve bátran kapcsolatot teremteni és konstruktívan együttműködni bármely új és korábbi partnerünkkel, bármilyen új feladatban. Levertünk egy légi hidat és használjuk a mai napig is mindannyiunk hasznára.

 

– Mi maradt a legkedvesebb emléke 1990. augusztus 18-19. kapcsán?

A kecskeméti 1990-es repülőnap igazi” Vin Vin” konstrukció volt.

A legkedvesebb emlékem azon a napon talán az volt, amikor azokon az embereken éreztem a feszültség oldódását, akik pontosan tudták, hogy mekkora munkát fektettek ebbe a bátor, előremutató kezdeményezésbe és rendezvénybe.

 

2016-ban, immár 11. alkalommal újra Nemzetközi Repülőnapot és Haditechnikai bemutatót rendeznek Kecskeméten. Az 1990. esztendőben életre hívott rendezvény tehát folytatódik, amelynek alapköveit valójában Sági János nyugalmazott vezérőrnagy tette le.

 Legyünk rá büszkék!

 

Hajagos Csaba

 

 

[1] Pók Attila: A nemzetközi élet krónikája 1945-1997. In: História könyvtárak, kronológiák, adattárak 6. Szerk.: Glatz Ferenc. História, MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1998. 293. p.

[2] u.ő. 294. 1991. július 16-án Budapesten mondták ki a Varsói Szerződés megszűnését.

[3] Az USA Magyarországon kifejtet befolyására jó példa Mark Palmer amerikai nagykövet tevékenysége, aki politikailag is támogatta a párttá szerveződött demokratikus ellenzéket, és határozottan fellépett a magyar karhatalom túlkapásai ellen. Bottoni, Stefano: A várva várt Nyugat. Kelet-Európa története 1944-től napjainkig. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet. Budapest, 2015. 230. p.

[4] Kenyeres Dénes: Kecskeméti Katonai Repülés története kezdetektől a Gripenig. Kecskemét, 2006.

208-209. p.

[5] Az esemény elnevezése nagyon találó volt, hisz 1992. március 24-én, Helsinkiben 25 állam képviselői írták alá az Open Sky („Nyitott égbolt”) szerződést, amely fegyvertelen megfigyelő repüléseket tett lehetővé a részes államok felett. A megelőző fázisban az első ilyen berepülő műveletet Kanada hajtotta végre Magyarország légterében, 1990. január 4-7. között.  

[6] A HM. 23/1990. sz. parancsa adott engedélyt a kecskeméti repülőalakulatnak, hogy felvegye vitéz Szentgyörgyi Dezső repülőzászlós nevét.

[7] F-16-osok Kecskeméten. In: Petőfi Népe (195. szám), 1990. augusztus 21. 1. p.

[8] A 38. Párizs Le Bourget-i Nemzetközi Légi- és Űrszalon (1989. június 9–18.) alkalmat adott már a találkozásra, ám a két vadászgép páros kiállításra még nem került sor 1990. augusztus 18-19-ig.

[9] Orosz Miklós: Kecskeméti repülőgép bemutató. In: Haditechnika, 1990. 1. szám 34-35. p.

[10] Kenyeres Dénes, 2006. 248. p.

[11] Topgun

[12] Orosz Miklós, 1990. 35. p.

Élő adás