2022. December 5. Hétfő  Vilma

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Nyugdíjba vonulása alkalmából köszöntötték Kis János evangélikus lelkészt

Hit, hűség, bölcsesség, nyugalom, humor. Lelkész, vezető, példakép – sorjáztak a kifejezések a Kis János evangélikus lelkész nyugdíjba vonulása alkalmából rendezett szeptember 17-i hálaadó istentisztelet utáni ünnepi közgyűlésen. A helyi lutheránus közöségben harmincnégy évet szolgáló lelkipásztor köszöntésére megtelt az evangélikus templom.

Nemcsak helyből, hanem az ország távoli pontjairól is érkeztek vendégek Kis János búcsúztatására. A gyülekezeti tagok, a Barackvirág evangélikus óvoda ovisai és munkatársai, a helyi társegyházak, az önkormányzat és a civil szervezetek képviselői mellett sok olyan szolgatárs is eljött az ünnepségre, akik annak idején hatodéves teológushallgatóként (lelkészjelöltként) Kecskeméten, Kis János mentorsága mellett töltötték a gyakorlati évüket.

Mindez azt mutatja – emelte ki prédikációjában is Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyház püspöke –, hogy Kis János lelkész szolgálata nemcsak a kecskeméti gyülekezetben, hanem az egész egyházban, nemcsak a városban, hanem az egész régióban meghatározó volt. A püspök igehirdetésében arra az Úrra irányította a jelenlévők figyelmét, akiről Kis János mindig bizonyságot tett. A 103. zsoltár első két verse alapján arról szólt, hogy a jótétemények nem magától értetődőek: mindenünk, amink van és amit természetesnek veszünk, valójában az Úristen ajándékai.

A liturgikus rész lezárásaként Kondor Péter megáldotta Kis Jánost, és megerősítette őt abban, hogy ugyan a gyülekezet vezetésével járó mindennapi feladatok végzése alól most felszabadul, de továbbra is felszentelt lelkész, az Úristen szolgája marad.

A város – és így Szemereyné Pataki Klaudia polgármester köszöntését – Engert Jakabné alpolgármester tolmácsolta, a Bács-Kiskun megyei közgyűlés és Rideg László elnök nevében pedig Mák Kornél alelnök emelkedett szólásra. Mindketten kiemelték azt a bő termést, amelyet Kis János kecskeméti szolgálatát kíséri-kísérte. Példaértékűnek nevezték munkálkodását, amit a városért, a nyájáért, a templomáért, a fiatalokért, a rászorulókért végzett.

Az egyházi megszólalások sorát Homoki Pál, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese nyitott meg, aki ugyancsak sokak nevében köszönte Kis János bölcsességét, nyugalmát és humorát. A társegyházak képviselői – így Finta József plébános, Füzék Borisz ortodox pap, Varga Nándor református lelkipásztor, Pap Ferenc református lelkész, docens, Szabó Csenge unitárius lelkész és Róna Tamás főrabbi – Kis János ökumenikus elkötelezettségét hangsúlyozták.

A Kecskeméti Evangélikus Egyházközség nevében Krett György felügyelő és Ittzés Ádám presbiter egy egyetlen példányban elkészült emlékkönyvet nyújtott át Kis Jánosnak, ezzel köszönte meg 34 évnyi hűséges szolgálatát.

A Kecskeméti Barackvirág Evangélikus Óvoda ovisai, illetve munkatársai egy-egy énekszolgálattal kedveskedtek Kis Jánosnak, és a gyülekezet Glória énekkara is több dalt megszólaltatott.

A Kecskeméti Evangélikus Egyházközség nevében Krett György felügyelő és Ittzés Ádám presbiter egy egyetlen példányban elkészült emlékkönyvet nyújtott át Kis Jánosnak, ezzel köszönte meg 34 évnyi hűséges szolgálatát.

A köszöntések után Kis János a felcsendült énekek egyik sorát ismételte meg, miszerint az Úr csodásan működik. Mint mondta, a padokban ülők mindegyikéhez tud szép gondolatot, érzést, élményt társítani. Utódairól – Hajduch-Szmola Patrik megválasztott és Kovács Barbara beosztott lelkészről – szólva úgy fogalmazott: „az arcok mások lesznek, de a Lélek ugyanaz”. A búcsú kapcsán benne megfogalmazódott további gondolatait másnapi búcsú igehirdetésében kívánta megosztani. Szavait a rá jellemző humorral azzal zárta: „ne reménykedjenek, maradok”.

Szombat délután szűk egy órával a búcsúztatása apropójából rendezett alkalom előtt még esketett Kis János, másnap a 10 órakor kezdődött istentisztelet elején keresztelt, és további kisgyermekek vártak arra, hogy még a délelőtt folyamán a szentségben részesítse őket. Az egyházközségben 34 éve szolgáló Kis János parókus lelkészként utoljára lépett fel a szószékre, hogy Isten igéjéről szóljon a tiszteletére egybegyűlt több száz embernek. Prédikációja alapigéjéül azt a szentírási szakaszt (2Kor 12,7–9) választotta, amelyről annakidején beiktatásakor is beszélt. Visszatekintve szolgálatára – beleértve az Orosházán eltöltött nyolc évét is – arra jutott: „Isten mindig annyi tövist adott, hogy ne bízzam el magamat, és annyi kegyelmet, hogy általam az Úr ereje érjen célhoz.” Az előző esti alkalomra visszautalva úgy fogalmazott: „Tegnap elballagtam, ez már csak osztálytalálkozó. Köszönöm, hogy itt vannak!”

Élő adás