2018. December 14. Péntek  Szilárda

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

150 éve, 1868. november 21-én írtuk

A hírös város politikai életének időszerű kérdéseit elemző cikkeket tett közzé 150 évvel ezelőtt a Kecskeméti Lapok. A kiadvány ismertette a városban működő civil szervezetek céljait, valamint egy hosszabb összegzést jelentetett meg a Népkör törekvéseiről. Közgyűlési beszámolójában az 1868. november 21-én megjelent nyolcadik szám oktatási kérdésekkel is foglalkozott. Az újság örömmel tájékoztatta olvasóit a Kovács László-féle új színház tervezett megnyitásáról is.

A kecskeméti társadalmi élet bemutatását és aktivizálását különösen fontosnak tartotta a hetilap szerkesztősége. Erről tanúskodik a nyolcadik számban megjelent több írás is. A címoldalon a városban működő alapítványok legfontosabb adatait – céljukat, alapításuk történetét, anyagi lehetőségeik mértékét – tette közzé az újság. Az összeállításból többek között kiderült, hogy „Kecskeméten ősidőktől fogva mindenik egyházközség saját szervezettel bir, s kegyúri jogot (patronatust) gyakorol; 1855-ik év előtt, azon kívül, hogy a róm. kath. és ref. egyházközségek lelkészei a község által adományozott parochiális földekkel voltak ellátva, az egyes egyházközségek a városi közönségtől, úgy szólva, semmi rendszeres segélyt nem nyertek, egyházukat és tanintézetüket maguk tartották fönn.”

A lap első oldalán látott napvilágot Fehér Péter Népkörünk hivatása című írása is, melyben a szerző a helyi balpártok egyesülését sürgette és a Népkör egységének megőrzésére hívta föl a figyelmet: „...óvakodjunk, egyesületünk érdekében ovakodjunk az egyenetlenségtől; a baloldali két pártszinezet maradjon együtt el nem váltan, mert csak az egyesülés ad erőt, s mert a bihari 3 pont (a delegatió eltörlése s az abból kifolyó közös minisztérium megszüntetése, magyar királyi hadsereg és diplomatiai elismertetése a magyar államnak) elfogadása óta alig van valami különbség az úgynevezett balközép és az 1848-as párt között; szélső baloldali párt pedig többé nincs a hazában és nincs Kecskeméten sem. Egyetértés legyen jelszavunk politikai pártállásunkban is. Ez biztositandja egyesületünk főczélját, jelesül városunk erkölcsi és társalmi művelődését és haladását is, melyet időleges, kisebb érdekeknek fel nem áldozhatunk.”

A Kecskeméti Lapok beszámolt a város 1868. november 9-én megtartott közgyűléséről. A tanácskozás résztvevői egyebek mellett oktatási kérdésekkel is foglalkoztak. „Zimmermann Jakab a kath. népiskolák igazgatója jelent tesz, hogy Kerekes József pusztai tanitó leköszönt s kéri a közgyüléstől a megürült tanitói állomás mielőbbi betöltését; továbbá, hogy a mesterinasok, kik a vasárnapi iskolákat hanyagúl látogatják, az iskolába járásra szorittassanak. Jelentést tesz egyúttal Farkas Gergely kath. egyházgondnok is, hogy a leköszönt Kerekes József Simonyi Antal okleveles tanitó által helyettesittetett, és kéri tanitói fizetésének folyóvá tételét.” A felszólalók által fölvetettekre gyorsan reagáltak a képviselők, döntésük így szólt: „Simonyi Antal tanitói fizetése folyóvá tétetni határoztatik; a vasárnapi oskolák hanyag látogatói iránt pedig a czéhek megkerestetni rendeltetnek.”

Ugyanebben a számban, a Helyi ujdonságok rovat rövid hírei a hírös város új színházának megnyitásáról is olvashattak a kecskemétiek. „Örömmel tudatjuk, hogy a Kovács L.-féle uj szinház a legközelebbi vasárnap ünnepélyesen megnyittatik Miklósy szintársulata által; és hogy Miklósy jóakaratú figyelmeztetésünknek engedve, társulatához a következő uj tagokat szerződtette: Zendyt, Zendynét, Telekit, Telekinét, Saghyt, Saghynét és Hamarossy Gabriellát. – Miklósy erélyéhez szép reményeket kötünk, miért a közönséget melegebb részvétre és pártfogásra hivjuk föl.”

(Kecskeméti Lapok, 1868. november 21.)

 

Élő adás