2020. Augusztus 10. Hétfő  Lörinc

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Elhunyt Kocsár Miklós, a nemzet művésze

Életének 86. évében, 2019. augusztus 29-én, a reggeli órákban elhunyt Kocsár Miklós Kossuth-díjas zeneszerző, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Kocsár Miklós a magyar kortárs zeneszerzők egyik legismertebb, legtermékenyebb és legkedveltebb alakja volt. Munkásságának jelentős része kórusmű, de versenyműveket és hangszeres szólódarabokat is írt. Műveit világszerte éneklik, ünnepelt kórusszerző, kórusversenyek díszvendége volt. A kórusok jelentős részét magyar költők verseire írta, különböző korszakaiban más-más költő művei foglalkoztatták. Gyermekkarait Weöres Sándor verseire komponálta, női- és vegyes karaiban többek között Juhász Gyula, Nagy László, Csanádi Imre és Kányádi Sándor verseit használta fel.

Kocsár Miklós 1933. december 21-én született Debrecenben. A Zeneművészeti Főiskolát 1959-ben végezte el Farkas Ferenc tanítványaként. 1963-ban a Zeneműkiadó szerkesztője, majd a Madách Színház zenei vezetője, karmestere volt. 1972-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított mint zeneszerzéstanár. 1974 és 1983 között a Magyar Rádió népzenei rovatának vezetője, majd 1983 és 1995 között a zenei főosztály helyettes vezetője volt. 1996-tól a Vántus István Társaság tiszteletbeli elnöke, 1992-ben az MMA egyesület egyik alapító tagja, 2001 és 2004 között az elnökség tagja, köztestületté alakulása óta az MMA rendes tagja volt. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták. Erkel Ferenc-díjjal kétszer – 1973-ban és 1982-ben – is kitüntették, az érdemes művész címet 1987-ben, a Bartók–Pásztory-díjat 1992-ben, az Ezüst Toll kitüntetést 1998-ban, a Magyar Művészetért Alapítvány díját 1999-ben kapta meg. 2004-ben elnyerte a KÓTA díját, 2005-ben a Kölcsey-emlékplakettet. 2000-ben vehette át a Kossuth-díjat zeneszerzői tevékenységéért, különös tekintettel világszerte elismert kórusműveire. 2014-ben a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozat kitüntetéssel és a Nemzet Művésze díjjal ismerték el.

Kocsár Miklós több módon is kötődött Kecskeméthez. Egyrészt felesége, Herboly Ildikó karvezető-zenetanár, a Kodály-módszer jelentős képviselője 1976-tól több mint egy évtizeden át részt vett a Kodály Intézet munkájában: a szemináriumok előadóinak egyike, az intézet tanára volt. Másrészt ő maga is igen sokszor ellátogatott a hírös városba, hiszen műveit gyakran játszották, játsszák a hírös város zenei együttesei, muzsikusai. Már az 1970-es években is volt Kecskeméten önálló szerzői estje, míg legutóbb tavaly decemberben járt a Kodály Iskolában, ahol 85. születésnapja kapcsán köszöntötték az intézmény zenetanárai, diákjai.

– Mélyen megrendülve, megdöbbenéssel hallom a hírt – mondta Erdei Péter Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, címzetes egyetemi tanár, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet korábbi igazgatója. – Nagyon jól ismertem őt fiatal korom óta, mindig nagyon nagyra becsültem. A Kodály utáni zeneszerző-generáció egyik legnagyobbika, a kodályi kórusművészet szinte egyenesági folytatója volt. Rendkívüli alapossággal válogatta meg kompozíciói témáit, különös gondot fordított arra, hogy magyar költők verseiből készítse kórusműveit. Büszkén emlékszem vissza arra, hogy egy művét az akkor még általam vezetett Pedagógus Énekkarnak dedikálta.

Kocsár Miklóst a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről a család később intézkedik.

 

Élő adás