2018. November 19. Hétfő  Erzsébet

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Omladozó értékeink – Körbejártuk a helyi védelem alatt álló házak megmaradásának esélyeit

Valószínűleg mindenki táplál magában valamilyen gyengéd érzést a régi Kecskemét hangulata iránt. Az ódon belvárosi házak nagyapáink örökségét, patinás családok emlékét, a polgári ízlést, az eklektikus és szecessziós motívumok világát árasztják felénk. Valamint salétromszagot… És a tehetetlenség érzését, amint napról napra látjuk, hogy a „boldog békeidők” utolsó zárványai csendben pusztulnak. Vajon általános ez a tendencia?

Direkt rombol a tulaj?

Ha a belvárosban elsétálunk egy-egy járdán elkerített, egykor gyönyörű, mára azonban lerobbant, üres ház mellett, többnyire csak sóhajtunk egyet: „itt is társasház épül hamarosan”. Majd sietve tovább is lépünk az épülettől – egyre távolodva az öreg Kecskemét arculatától is.

E pillanatban is tucatjával omladoznak helyi védettséget élvező, fontos épületek Kecskeméten.

Sok közülük olyan tulajdonosok kezén van, akiknek nem telik rá, hogy az átlagos ingatlanok építésének nem ritkán másfélszeresébe kerülő felújítást kifizessék. Beszélik azonban, hogy a régi házak gyakran a kecskeméti ingatlanbummot meglovagoló gazdasági érdekek áldozataivá válnak.

Ingatlanosok, amatőr városvédők, akik ismerni vélik a helyzetet, állítják, hogy sokáig úgy működött a folyamat – néhol talán ma is –, hogy a tulaj megbontotta a tetőt, így beázott az épület. Tönkre ment a tetőszerkezet, majd a födém, aztán a falak, meg is süllyedt a ház. Volt, aki még egy kis vizet is beengedett. Utána keresett egy mérnököt, mert kizárólag mérnök állapíthatja meg, hogy veszélyes az épület. Azt is mondják, hogy Kecskeméten szerencsére már nem nagyon találnak olyat, aki ezt bevállalja. A szakma ugyanis megbélyegzi, aki ilyenben részt vesz. Úgyhogy a direkt pusztítás már nem igazán jellemző, csak hagyják tönkre menni az épületet. Számtalan ilyen volt, van...

Az effajta pénzügyi befektető tisztában van vele, hogy a belvárosi telek régi ház nélkül kétszer (!) annyit ér. Már „csak” a helyi védettséget kell megszüntetni, és jöhet a bontás, ami után zöld az út a jól értékesíthető, modern társasháznak. Ehhez be kell adni a kérelmet a főépítészi irodára, majd a városi közgyűlés dönt róla, ha a helyi építészeti-műszaki tervtanács is jóváhagyta. Ami azonban kemény dió.

Nem egyszerű levetetni a védettséget

– A tervtanács szinte soha nem engedi a helyi védettség megszüntetését – hangsúlyozza Szép Tivadar nívódíjas kecskeméti építész, a helyi tervtanács tagja, több helyi védett épület felújításának tervezője. – A tervtanács a széles szakmai közösség bevonásával időnként felülvizsgálja a helyi védett épületek listáját. Akkor fordulhat elő, hogy megszűnik egy épület védettsége, ha már tényleg nem menthető az érték. Ellenben olyan is előfordul, hogy felveszünk épületet a helyi védett épületek listájára.

Részletes jegyzék a védett házakról

Az országos műemléki védettséget többnyire középületek kapják, például a Városháza, a Cifrapalota vagy a templomok. A helyi jelentőségű, főként lakóépületek megóvását pedig a helyi védettség, önkormányzati rendelet szabályozza. Utóbbiak köréről viszonylag átfogó regiszterrel rendelkezik a város, kataszterében jelenleg 314 ház található fényképekkel, alaprajzzal, leírással, kitérve a funkcióra, az építés idejére, a védettség okára. Sőt, a gyűjtemény osztályozza is az épületeket, rangot ad nekik egy összességében kilencpontos skálán, különböző tulajdonságaik alapján. A korhűen felújított épületek általában a magasabb pontszámúak között foglalnak helyet.

Csakhogy – a teljes mennyiséghez képest – nem túl sok az igazán szépen felújított régi épület. Áttekintve a városi katasztert, azt látjuk, hogy a helyi védettséget élvezők nagyjából egyharmada renovált. Szerencsére a fel nem újított kétharmadban sem mind pusztul veszélyesen, ennek a kategóriának olyan felén látszanak kívülről vizesedés, vakolatomlás, repedések nyomai. A még komolyabb pusztulás/pusztítás néhány tucat épület esetében érhető tetten.

(Ha valaki szeretne böngészgetni a teljes kataszterben, innen tölthető le) Három dolog kell: pénz, pénz, pénz Szóval, több tucat helyi védett épületre ráférne a felújítás, a megmentés. Ez azonban nem olcsó játék. – Ha a meglévő épület szerkezete megfelelő és az új funkciót könnyen befogadja az épület struktúrája, akkor a felújítás csak szimplán költséges – folytatja Szép Tivadar. – Ha komolyabb szerkezeti átalakításra vagy felújításra is szükség van, akkor a költségek nagyon magasak is lehetnek. Egy ugyanakkora alapterületű új épület építési költségének akár a másfél-, kétszerese is lehet a felújítás költsége. A felújított épülettel viszont a történelmünkkel átitatott, lélekben gazdag ingatlan lesz a végeredmény.

Épített örökségünk iránti tisztelet, fanatizmus és sok pénz kell a helyzet megoldásához. A kecskeméti belváros patinás arculatának és a helyi építészeti értékeink megmaradásához szükség van még a város komoly közreműködésére is, akár a pályázati keretösszeg nagyarányú megemelésével – tette hozzá.

A város is szán rá…

A keretösszeg növelése azonban nem ilyen egyszerű. Ugyan a szakma és a Városháza illetékes szervezeteinek kezdeményezésére épp ebben az évben emelték meg a támogatás összegét több mint másfélszeresére, azonban – amint azt Öveges László főépítész kérdésünkre elmondta – ez a jogos elvárás a védett épületek tulajdonosainak részéről csak egy a számtalan városi érdekcsoport anyagi többletigényei között.

Hasonló városok helyi védett házakra fordítható idei támogatási kerete
Békéscsaba  3 millió Ft
Kecskemét   10 millió Ft
Szolnok        10 millió Ft
Szeged         40 millió Ft
Győr             40 millió Ft

– A filozófiai alapvetés, hogy az épített örökség a kulturális örökség egyik alappillére – mondta a Kecskeméti Lapoknak a főépítész. – A szakma és a városvezetés nagyon nyitott arra, hogy Kecskemét sokszínű öröksége minél nagyobb százalékban maradjon meg, és ne hagyja magára azokat a polgárait, akiktől a közösség elvárja, hogy óvja meg városképi jelentőségű házát.

Ezért az idei évtől – a tavalyi 6 millió után – már 10 millió forint áll rendelkezésre a városnál a helyi védett épületek felújításának tulajdonosi pályázataira. Hogy ez az összeg mennyire áll arányban a város gazdasági erejével, nehéz megítélni, főként az egyéb, szintén jogos támogatási kérelmek tengerében. Az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy az elmúlt években többször is előfordult olyan, amikor még a kevesebb összegre sem érkezett elegendő befogadható pályázat. Ezért a város a maradványösszeget közületekre, például köztéri szobrokra fordította.

Csak előkészített pályázat nyer

– A pályázat komoly odafigyelést igényel, rendesen elő kel készíteni. Nem úgy megy, hogy adjatok kétmilliót – hangsúlyozza Öveges László. – A munkát meg kell terveztetni, engedélyeztetni, költségvetést készíteni, és megjelölni a támogatandó részt. Ezután kell benyújtani a pályázatkezelési osztályhoz. Idén azonban a pályázatok fele formai okok miatt kiesett. Akkor lehetne hatékonyan lobbizni a támogatási összeg emelése mellett, ha sok lenne az eredményes pályázat.

Mára szép számmal érkeznek a támogatási kérelmek, mintha kicsit tudatosabb lenne a védett házas közösség ebben a tekintetben. A főépítész szerint egyre többen jönnek rá, hogy kincs van a kezükben, amit nem szabad lebontani, óvni kell. – Húsz pályázat érkezett ebben az évben, ebből tízet támogattunk a pár százezer forinttól a kétmilliós nagyságrendig. Nem megvetendő összegek. Az egészet nyilván nem tudja támogatásból finanszírozni a tulajdonos, de tegyük fel, valaki fel akarja újítani a homlokzatot, a tetőt, az ablakot… Ha egy jól előkészített pályázattal ebből mondjuk, az ablakra kér támogatást, akkor jó eséllyel meg is kapja a fenti feltételek szerint.

Jellemzően egy-egy gazdagabb vakolatdíszítésű homlokzat helyreállítását, kapu újragyártását, tetőhéjazat-  nyílászáró- vagy lábazatcserét szoktak támogatni a keretösszegből. Vagyis el lehet nyerni a város támogatását, az elmúlt években 30-40 pályázó is sikerrel egészíthette ki városi forrásból védett házának felújítási költségeit.

Erőltetni ezt sem szabad

És nem csak így segít az önkormányzat. – A helyi szakma úgy döntött – folytatja Öveges László –, hogy nem bigott módon kell értelmezni a védettséget. Tudomásul kell venni, hogy például világhírű templomaink, ha nem lettek volna időnként átalakítva, ma úgy néznének ki, mint egy román kori fabódé. Egy épület akkor tud hosszú távon fennmaradni, ha az adott kornak megfelelő funkció és forma megjelenik rajta. Ezért ha valami elpusztult, azt vissza lehessen bontani, de a védett részeit vissza kell állítani, méghozzá az eredetivel azonos, vagy ahhoz hasonló technológiával. Egy díszes homlokzat esetében törekedni kell az eredeti falazó anyag legalább részleges használatára, a díszeket ki kell falazni, és nem visszaragasztani.

A szakma tehát nagyon jól látja a realista szabályozás fontosságát. Igenis lehet úgy átalakítani, egyben értéket megőrizni, hogy az életszerű legyen. A legjellemzőbb megoldás, hogy az eredeti homlokzatot – arányaival, díszeivel, ablakaival, anyagaival, színeivel – szigorúan át kell menteni, de a ház belső struktúráját át lehet alakítani, akár a legmodernebb mai igényeknek megfelelően is.  Sőt, mivel a társasházépítés egy korunknak megfelelő lakossági igény, még a ráépítéstől, az „emelet-ráhúzástól” sem zárkózik el mereven az építési hatóság.

Van mit tovább­ vinni Kecskeméten

Viszont ami érték, az érték, meg kell maradnia. Öveges főépítész szerint azért nem szabad megfeledkezni a helyi védett épületekről, mert a város építészeti gyökerét képezik: „Vannak köztük olyanok, amelyek megteremtették Kecskemét léptékét, és amelyek léte garancia arra, hogy ez a város ilyen léptékben is folytatódjék. Mindig a folyamatosság a lényeg, amihez elengedhetetlen, hogy legyen mihez viszonyulni. Ha ezeket kiirtjuk, akkor gyökértelenné válunk. Még jobban beszüremlik az internacionalista építészet, a globalizált kultúra, vagy radikálisabban

fogalmazva: az amerikai filmkultúra. Nekünk azonban van mit továbbvinnünk Kecskeméten. Belvárosi utcaszerkezetünket, a jellegzetes eklektikus, szecessziós, nem feltétlenül drámai erejű, ám mégis karakteresen értékes építészeti örökségünket, kedves apró motívumaival, nyílászáróival, kapuzatokkal, palánkkerítésekkel, vakolatdíszekkel, tetőformákkal. Ezeket érdemes megvédeni.

 

Két házat is átmentettek a jövőnek
Magyar Beáta Erzsébet és családja két olyan ingatlant újított fel Kecskemét belvárosában, amelyek közül az egyik ráadásul bontható lett volna. Értéket mentettek, nem is akárhogyan: Szép Tivadar építész tervei alapján felújított és átalakított helyi védett lakóházak közül az egyik építészeti Nívódíjat, míg a másik Év Háza Díjat kapott.
– Megtartottuk az eredeti polgárház még menthető elemeit – mondja –, a többit lemásoltuk. Ugyan egy új építkezés egyszerűbb, meg olcsóbb, de minket fűtött, hogy milyen lehetett ez a ház régen, és mit lehet kihozni belőle ma, úgy, hogy a belső szerkezete tökéletesen kiszolgál egy családot. Végül teljesen modern struktúrákkal töltöttük meg, minden benne van, ami a mai élethez kell.
Beáta szerint a modern funkció, belső tér kialakítása egyáltalán nem lehetetlen, emiatt kár lebontani egy gyönyörű polgárházat. Már csak azért is, mert úgy véli, régen nagyon tudtak építkezni. A régi mesterek munkái műszaki paramétereikben még jobbak, mint a mostani házak. Mint mondja, le kellene számolni a tévhitekkel is: például nem igaz, hogy lehetetlen kifűteni az öreg épületeket, hiszen sokszor 45 centis falaik vannak.
S bár tudja, sokan szívügyüknek tekintik a kérdést, nem érzi az áttörést. Az a véleménye, hogy több támogatásra lenne szükség.
Csatlakozni kellene az egyre bővülő állami programokhoz, emelni kellene a városi pályázati keretösszeget, polgári kezdeményezésekre vagy akár az építészszakma támogatására lenne szükség, mert szerinte a tét az örökségünk.
– A Mária utca sarkán – folytatja –, a Malommal szemben áll egy szép épület, homlokzatán tábla: „eladó”. Nem akarok megmondóember lenni, de aki árulja, úgy hirdeti, hogy arra a területre társasházat lehet felhúzni. Ha azt lebontják, akkor Kecskemét már nem lesz többé ugyanaz.
Gondolkodjunk el ezen… Meg kell nézni a Jókai utca képét, és fel kell tenni a kérdést, hogy itt sétálunk-e szívesebben vagy a Losonczi utcában, ahol még megvannak a polgárházak. Ha ezeket hagyjuk elveszni, akkor nem leszünk tovább cívisváros.

Élő adás