2020. Február 23.   Alfréd

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Zene és irodalom ünnepelt összefogva

Az intézmény könyvtárának keddi névadó ünnepsége után szerda este emlékesttel folytatódott a Kodály Iskola programsorozata, amelyet a magyar kultúra napja apropóján szerveztek. A zenés irodalmi műsor résztvevői – csakúgy, mint egy nappal korábban – versei, gondolatai felidézésével Alföldyné Dobozi Eszter életműve előtt is tisztelegtek.

1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. A Kodály Iskola hagyományos ünnepi műsora, melyet korábban évtizedeken át az intézmény tavaly októberben elhunyt nyugalmazott igazgatója, Alföldyné Dobozi Eszter szervezett, a magyarok nemzeti imádságának közös eléneklésével kezdődött, majd a szakgimnázium szimfonikus zenekara Schubert c-moll „Tragikus” szimfóniájának első tételét játszotta el. A nyitódarab jól tükrözte a „Költészet és Zene” címmel meghirdetett idei program szervezőinek szándékát, hiszen a zenekritikusok úgy tartják, a szenvedélyes hangvételű mű elsősorban az 1770-es évek első felének irodalmi és zenei áramlatát, a „Sturm und Drang” (magyarul: „vihar és vágy”) néven indított mozgalmat idézi fel.

A Kodály Iskola volt és jelenlegi növendékeiből álló együttes játékát hallgatva minden bizonnyal sokakban fölsejlett a költőként is jelentőset alkotó irodalmár arca. A folytatásban azután mosolyát egy, az orgonasípok előtt kifeszített vásznon mindenki megtekinthette. S miközben a fotó a testi valóját, addig a színpadon felhangzó költeményei Alföldyné Dobozi Eszter szellemiségét is közel hozták a jelenlévőkhöz. Az elmúlás közelségére figyelmeztető költői gondolatokat – „Végtelened befogadja-e fájó kincseimet majd?” – jól kiegészítették Kocsár Miklós fuvoladuói, a versek között felcsendülő Hangszínjátékok című darab részleteit a Berényi Bea – Dratsay Ákos fuvolaművész házaspár szólaltatta meg.

Az est folytatásában Altorjay Tamás énekművész és Pusker Imre művésztanár előadásában 20. századi költők verseinek zenés átiratai hangzottak el. Kocsár Miklós és Kodály Zoltán művei között Kányádi Sándor egyik költeményét Smid Eszter mondta el.

Ezt követően rendkívüli pillanatok részesei lehettek az ünnepi műsor résztvevői. Előbb egy tavaly augusztusi interjú néhány perces részletét tekinthették meg, melyben Alföldyné Dobozi Eszter vallott írói pályájának nehézségeiről és örömeiről, s beszélt terveiről is. „Most szeretnék kiteljesedni mint író! Szeretném a pályámat befejezni! Szeretném azt a nagy dobást megcsinálni, amit még nem csináltam meg! Amit még nem írtam meg, azt szeretném megírni!” A szívszorító gondolatok után a színpadon az interjút készítő Kozák Polett Buda Ferenccel beszélgetett Dobozi Eszter munkásságáról. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és József Attila-díjas költő pályatársa „befejezetlenségében is jelentős” életművének értékelésére nem vállalkozott, inkább csak néhány olyan tulajdonságát idézte föl – kemény, tökéletességre igyekvő, igényes –, amelyek miatt követendő példaként állhat mindenki előtt. Úgy emlékezett vissza rá, mint akit az élő beszéd természetes ritmusa, vibrálása jellemzett. „Nem hímzés volt, hanem természetes szövet” – hangsúlyozta Buda Ferenc.

A beszélgetés közben a vetítővásznon Bahget Iskander ihletett fotói is segítették az emlékezést. Az egyik képen Alföldyné Dobozi Eszter Kocsár Miklós társaságában tűnt fel. Az est a szintén tavaly elhunyt Kossuth-díjas és kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző műveivel ért véget. Concertinójának második tételét Berényi Bea és Dratsay Ákos játszotta – zongorán Révész László működött közre –, Hang-Portrék című különleges darabját Madarász Éva zongoraművész adta elő, az akadémikus társait köszöntő kis kompozíciósorozat közben, alatt 20. századi magyar költők versei hangzottak el Bartus Bertalan előadásában. A műsor utolsó perceiben a Durányik László vezette Aurin Leánykar énekelt.

 

 

 

Élő adás