2021. Október 23. Szombat  Gyöngyi

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Interjú Selmeczy Vandával a HÉP-RÖPKE SE csapatkapitányával

A kecskeméti NB II.-es női röplabda csapat (HÉP-RÖPKE SE) csapatkapitánya számára egy korszak lezárult, hiszen a szezon lezárultával a RÖPKE játékosaként sérülés miatt kénytelen felhagyni a verseny szintű sportolással Selmeczy Vanda. Ennek apropójából készült vele egy interjú, melyben Vanda beszél az elmúlt szezonról, csapatkapitányként betöltött szerepéről és persze a jövőbeni terveiről is.

- Hogyan élted meg ezt a szezont? Olyan szempontból sajnos rendhagyónak volt mondható a bajnokság, hogy az összes meccset nézők nélkül játszottátok le, valamint edzések terén is sokszor hadilábon állt a csapat.

- Megmondom őszintén, hogy nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, mind emberileg, mind pedig csapatilag is. De még mindig jobb volt így, hogy legalább játszhattunk és ezt nem vették el tőlünk. Valóban sokszor hadilábon álltunk egymással is sajnos, voltak kommunikációs problémák, hiszen mindenkire máshogyan hatott ez a helyzet. De a fontosabb szituációkban együtt tudtunk maradni, csapat voltunk. Nagyon sajnálom, hogy így kellett végigcsinálnunk ezt a szezont, ugyanis olyan gárda gyűlt most össze, hogy ha normális keretek között tudtunk volna készülni, megküzdhettünk volna az első osztályba jutásért is.

- A mostani 2020/2021-es szezonban lettél a RÖPKE csapatkapitánya, mesélj erről egy kicsit, milyen érzés volt a csapat kapitányaként ott lenni a pályán?

- Ez is egy kicsit rendhagyó helyzet volt, amit nem így szerettem volna, de megkaptam a feladatot és igyekeztem a tőlem telhető legtöbb energiát ebbe belefektetni. Hatalmas felelősség ez egy játékosnak, ugyanis példát kell mutatni a csapatnak a pályán és az életben is, de meg kell vele birkózni, összetartani a csapatot. Néha pedig olyan feladat is hárul egy csapatkapitányra, hogy a vezetőség illetve a csapat között kicsit gördülékenyebben menjen a kommunikáció. Nem volt egyszerű dolgom, de igyekeztem.

- Mikor dőlt el, hogy ilyen formában felhagysz a röplabdával? Ha jól tudom, a térded miatt nem tudod folytatni az ilyen szintű játékot.

- 18 év élsport van a hátam mögött, sajnos már nagyon régen küzdök a térdeimmel, 4 műtéten vagyok túl, 14 évesen volt az első, 2 éve pedig a legutóbbi. Mindkettőbe már kétszer bele kellett nézni, volt egy kisebb genetikai rendellenesség is, amit korrigálni kellett, de főleg porcproblémáim vannak. Már a tavalyi szezon közepe fele is éreztem, hogy valami nincs rendben, de úgy voltam vele, hogy már meg tanultam ezzel a fájdalommal létezni a pályán. Igazából sokszor észre se vettem, úgy gondoltam csak kicsit fáradtabb vagyok, így elhessegettem. Szerencsére hatalmas segítségünk van a csapat mellett gyógytornászként Török-Bari Kitti személyében, így nem is agyalgattam ezen, utána pedig ugye leálltunk, volt ideje pihenni a térdemnek. Komolyabban pedig október környékén kezdtem el érezni, hogy valami tényleg nem stimmel, ugyanis már a hétköznapi dolgaimban is éreztem, hogy fáj, nem bírja az átlagos terheléseket sem. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan tovább, ez volt eddigi életem egyik legnehezebb döntése, ami iszonyatosan megviselt, de meg kellett hozzam. Szerencsére remek orvosom van Kiskunhalason, így ahogy lehet, majd helyrehozza mindkét térdem.

- A Szeged elleni utolsó mérkőzéseden milyen érzés volt úgy pályára lépni, hogy tudtad ez az utolsó meccsed?

Nagyon nehéz, furcsa érzés volt, rengeteg minden kavargott a fejemben. Nagyon jót akartam játszani, nem számított az eredmény, hiszen tétje sem volt. A lányok pedig fantasztikusak voltak, mindenki úgy küzdött a pályán, mintha az élete múlt volna rajta. Hihetetlenül jó élmény marad. A szegedi lányokkal pedig különösen szeretek játszani, hiszen velük töltöttem három évet, így ismerem őket, a mentalitásukat, és ezúton szeretném még egyszer nekik is megköszönni, ugyanis a meccs végi csapatkiáltásuk nekem szólt, ami szintén hatalmas megtiszteltetés.

- Mit adott számodra a HÉP-RÖPKE SE? Miket tanultál, mivel gazdagodtál a csapatban töltött idő során?

- Négy szezont játszottam végig a RÖPKE színeiben, a BRSE után itt voltam a leghosszabb ideig, mint ahogy minden egyesülettől, itt is rengeteg mindent kaptam ez idő alatt. De ami talán a legfontosabb, hogy minden nehézség ellenére megmaradt a játék iránti szerelmem, életre szóló barátságok köttettek, gyermekkori csapattársakkal játszhattam újra együtt. Erősödött bennem a hit, miszerint bármilyen nehéz is az élet egy jó csapattal, közösséggel bármit túl lehet élni. Nem utolsó sorban pedig ott volt a rengeteg élmény, az edzőtábor és a csapat bulik. Köszönettel tartozom Kása Róbertnek, hogy négy éve megkeresett és, hogy viszonylag hamar meg tudtuk tanulni kezelni egymást, ugyanis egyikünk sem könnyű eset.

- Mik a jövőbeli terveid? Valamilyen formában kapcsolatban maradsz a röplabdával?

- Rengeteg tervem van, de most az első és legfontosabb dolog, hogy júniusban lediplomázzak biológia szakon és átvehessem végre a sejt- és molekuláris biológus diplomámat. Emellett még az utánpótlás bajnokságoknak nincs vége, és vagyok olyan szerencsés, hogy miután tavaly megcsináltam az edzői képzést, Sándorné Kormos Edit mellett másodedzőként lehetek jelen a KESI-ben ebben a szezonban, így ott még várnak rám feladatok. Mindenképpen tervezek maradni a röplabda mellett, mint utánpótlásedző, tervben van a játékvezetői és jegyzőkönyv vezetői engedélyek megszerzése is, illetve a RÖPKE sem engedi el a kezem, ugyanis kaptam egy felkérést, hogy a csapat mellett maradjak és segítsem a lányok és a vezetőség munkáját, amit hatalmas örömmel fogadtam el, így csak játékosként köszönök el egy időre.

Élő adás