2018. December 14. Péntek  Szilárda

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Goldoni vagy Gondold ki?

Pénteken egy nem agyonkoptatott, de sokat ígérő darabbal folytatta 2018/19-es évadját a Kecskeméti Katona József Színház – Goldoni: Nyaralás című vígjátékát állították színre a teátrum művészei. A bemutató közönsége azonban eléggé szeles, esős, sőt hűvös nyaralásként élte meg ezt az itáliai kirándulást.

Vannak olyan szerzők, akikkel mindig biztosra lehetne menni. Carlo Goldoni, az olasz barokk nagy alkotója írt vagy kétszáz darabot, mégsem lehet nagyot hibázni vele, Komédiái pörgősek, vérbő karakterekkel, a mában is megélhető helyzetekkel. Tehát Goldoni előre lekönyvelhetően hozza a tuttit. Már ha nem piszkálnak bele. Jelen esetben sajnos pont ez történt.

Elöljáróban le kell, hogy szögezzem: nem vagyok a régi darabok aktualizálása ellen. Egy korban megváltoztatott szituációval, minimális és csak a szükséges változtatásokat alkalmazva - nagyon magas színvonalon is be lehet mutatni egy művet. De az átfirkálások viszont csak rontanak a művek színvonalán - ezzel ellentétes példát még sehol és soha nem láttam. Talán a kellő alázat, a mértékletesség – de leginkább: a jó ízlés lehetne az irányelv a mai színházi kultúrában. Persze hallja az ember a hasbarát, hogy „le kell porolni” a darabokat, hogy elérjenek „a mai nézőhöz”. Csakhogy ez a „mai néző” – már ha veszi a fáradtságot és színházba megy, nem ióta, és nem is kisgyerek, hogy előre megrágják neki, amit elé tesznek. Amúgy meg egy Shakespeare-t csak egy Shakespeare, egy Moliére-t meg csak egy Moliére írjon át, ne mondjuk egy Mohácsi. Pardon, de van egy kis kvalitásbeli különbség, nemde? Elnézést, de egy Goldonit meg egy Goldoni.

Kínos ilyesmiről beszélni, de ez sem jött össze. A Nyaralást rendezőként is jegyző Rusznyák Gábor írta át a Goldoni-szöveget – mégpedig olyannyira, hogy ez esetben talán már túlzás is Goldonit szerzőként megjelölni. Ez inkább egy parafrázis lett, egy majdnem önálló színdarab – de akkor meg nem kellene Goldoni neve alatt futnia.

Nos, ne kerülgessük a forró kását: a pénteki bemutatón egy unalmas, lassú tempójú, ütemtelen, kiürített előadást láttam, amely elindul ugyan valahonnét – de nem tart semmibe. Nincs katarzis és nincs feloldás. A romlott világ szereplői persze mind elsüllyednek – de ez sincs előkészítve vagy megalapozva. A nézőknek célzott kiszólások ott maradtak a levegőben, a közhelyesen üres poénok egy idő után kimondottan fárasztottak, a funkció nélküli színpadi ordenáréság taszított. Mindez egyáltalán nem volt vicces, vagy szórakoztató: az ilyen színházi bóvlin csak a közhelyesen üres és a zsigerig ordenáré emberek szoktak nevetni. Mit szépítsek: kínos volt, na!

Most pedig megpróbálom leválasztani az előadást az átírt színdarab nyilvánvaló gyengeségeiről – még ha nehéz is lesz. Ha viszont innen nézem, mégsem írom le teljesen a színház új produkcióját. A díszlet nagyon tetszetős, jó játékteret ad: kimondottan tetszett. Mint ahogyan a kosztümök, parókák is sikerültek – és abszolút jó ötletnek tartottam, hogy Rusznyák a 1960-as évekbe helyezte a darabot, és az akkori kor slágereit is beépítette rendezésébe. S ha már itt tartunk: jó, sőt emlékezetes rendezői elgondolásokat, ötletes beállításokat is láthattunk – és ilyenkor sajnáltam igazán, hogy átírták a Goldoni darabot.

A szereplőket meg csak dicsérni lehet: színes játékkal hozták karaktereiket. A zenekar jó volt, a színészek közül pedig, akik énekes szerepet kaptak, nagyon jól énekelték el a réges-régi, ismert slágereket,

Ha összegeznem kéne, amit láttunk, azt mondanám, hogy ez a Nyaralás két réteg szerint szemlélhető: az átírt darab – minek hatása alól ugye mégse mentesülhetünk; valamint a konkrét színpadi produkció. Talán egy újabb – és nagyon határozott – dramaturgiai ráncfelvarrással, meg a játék rendezői felpörgetésével még lehetne menteni valamit. De azért mégis tartok tőle, hogy a színdarab legvégén nemcsak a játéktérként szolgáló hajó süllyedt el.

Komlós József JR

Élő adás