2020. Szeptember 25. Péntek  Eufrozina

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Ünnepnappá nyilvánították Trianont Romániában

Hadüzenet Románia részéről? Vagy provokáció? Megszavazta a bukaresti képviselőház szerdán azt a törvénytervezetet, amely a "trianoni szerződés napjává" nyilvánítja június 4-ét, Romániában.

Ünneppé nyilvánították azt a napot, amikor egy egész nemzetet – példátlan mód! – szétszakítottak, amikor elkezdődött a magyarok jogfosztottsága, amikor milliók Magyarországon feküdtek le és reggel egy idegen országban ébredtek, s ahogy a székelyek mondják: nem a vonaton aludtak el! Rákényszerítik az ünneplést azokra a magyarokra, akiknek felmenőit fejszékkel és fafűrészekkel végeztek ki azok felmenői, akik most ezt a törvényt hozták?!

Ezzel a törvénnyel nem csak a másfél millió, Erdélyben élő magyart köpték szembe, hanem az egész nemzetet. Ez a döntés nyilvánvalóvá tette azt, hogy a román politikum másodrangú – vagy éppen semmis – állampolgárként kezeli a magyarságot, s immár nem csak egy elnöki beszéd szinten, de egy ország vezetése is megpecsételte ezt, fittyet hányva a nemzet érzékenységre, a magyar identitásra, arra, amire a románság mindig oly buzgóan hivatkozott, ha őket érte bármi nemű vélt vagy valós igazságtalanság.

Megértjük, hogy ez a lépés válasz az 1 millió aláírásra! Megijedhettek nagyon, látván, hogy a nemzet összezár, mikor úgy adódik. De a többségi nemzetnek attól nem lesz igaza és több sem lesz, ha ebből az állásból a vétlenre támad, ha visszaél a többségi létével. Egy nemzetet mindig a tettei tesznek naggyá, nem a létszáma!    

Mikor lesz ennek a sorozatos provokatív viselkedésnek vége? Meddig lehet ezt tettek nélkül a fotelből nézni? (Beke-Szőcs-ügy, Úz-völgye,  Johannis gyűlöletbeszéde? - és még mi jöhet ezután?) Ha más nemzettel fordulna ez elő, mondjuk, épp a románokkal, vajon akkor ők is ennyire rezignáltak lennének?

Minek kell még történnie, hogy bárki is tettekkel válaszoljon, és nem szavakkal, a sorozatos gyalázat ellen?

A nemzet védelmében várhatjuk-e, hogy a magyar külügy most már bekéreti a román konzult, lép az ügyben? Az Európai Unió emberi jogokat védő tanácsa vajon ugyanúgy fel fog-e háborodni, mint a nem európaiak védelmében szokott? Vajon, ki szól oda a románok minősíthetetlen gyalázkodására, hogy: most már ez több a sokknál?

Pusztába kiáltott szavak, kérdések? Csak remélni tudom, hogy nem! 

Egy nemzetnek magának kell kivívnia a kitűzött célt! Segíts magadon, s az Isten is megsegít alapon! De, ha egy nagy családot szétszakítottak 100 évvel ezelőtt, akkor a gyenge, magára maradt családtagokat kutyakötelesség támogatni! És nem elég anyagilag! Nem! Ennél sokkal többre lenne szükségük! Érezniük kellene, hogy áll a hátuk mögött egy családi, erős lelki kötelék, hogy ők is tenni tudjanak a saját érdekükben, és emiatt ne érhesse őket atrocitás! Hogy érezzék, van egy „anyatigris”, aki körmeszakadtáig védi az önhibáján kívül idegen hatalom alá került gyermekeit, a hiénáktól!  

Támogatni kell minden ellopott terület autonómiai törekvését, hivatalosan is!

Ha ez egy hadüzenet a nemzetnek, akkor most már fel kell venni a kesztyűt!

Molnár H. Boglárka

Kecskemét percről percre

Élő adás