2019. November 13. Szerda  Szilvia

EUR: --- Ft GBP: --- Ft

Sziporkázóan könnyed koncerttel indult a Filharmónia új évada

Világhírű muzsikusok játékában gyönyörködhettek hétfő este a kecskeméti zeneszeretők. A Filharmónia Magyarország által ismét meghirdetett Kodály-bérlet első hangversenyén a Bartók–Pásztory-díjas Takács-Nagy Gábor vezette Budapesti Fesztiválzenekar játszott. Az est szólistája is neves előadóművész, napjaink egyik legjelentősebb és legfoglalkoztatottabb francia zongoristája, Jean-Efflam Bavouzet volt.

A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenyével indult hétfő este a Filharmónia Magyarország 2019/2020-as Kodály-bérlete. A Hírös Agóra színháztermében a világ tíz legjobb zenekara között számon tartott együttes Haydn- és Mozart-műveket szólaltatott meg. Az est dirigense a BFZ első vendégkarmestere, Takács-Nagy Gábor volt, aki évente általában háromszor tíz napot dolgozik együtt a zenekarral. „Úgy érzem, ha Haydnt és Mozartot játszom a Fesztiválzenekarral, megfiatalodom. Fantasztikus pozitív életenergia és életerő van mindkettőjükben!” – vallotta egy korábbi interjúban a két zeneszerző kifogyhatatlan szimfonikus termésének tolmácsolását évek óta folytató Takács-Nagy Gábor. Ezt az életörömöt jól tükrözte a két műsorra tűzött, fényes C-dúrban írt szimfónia és Mozart zongoraversenye is.

Takács-Nagy Gábor Budapesten született 1956. április 17-én. Nyolcévesen kezdett hegedülni. Felsőfokú zenei tanulmányait a Zeneakadémián végezte, később Nathan Milsteinnél gyarapította ismereteit. 1975-ben, még zeneakadémiai növendékként, alapította meg saját vonósnégyesét, a Takács Kvartettet, melynek további tagjai akkori hallgatótársai, Schranz Károly, Ormai Gábor és Fejér András voltak. A kvartett a mai napig működik, bár Takács-Nagy Gábor csak 1992-ig vezette az együttest. Ez idő alatt olyan neves művészekkel is játszottak együtt, mint Yehudi Menuhin, Solti György, Isaac Stern, Msztyiszlav Rosztropovics, Paul Tortelier, Gidon Kremer és Schiff András. Takács-Nagy Gábor 2002 óta karmesterként is rendszeresen fellép. A Camerata Bellerive, a Weinberger Kammerorchestra és a Verbier-i Fesztivál Kamarazenekarának művészeti vezetője. 2011 óta ő irányítja a Manchester Cameratát. Külföldi elfoglaltságai ellenére rendszeresen és szívesen lép fel Magyarországon: 2010 és 2012 között a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt, 2012 óta a Fesztiválzenekar első vendégkarmestere.

Haydn szimfóniáinak több mint egyharmada – így a kecskeméti hangverseny első részében felcsendült huszadik, C-dúr is – az 1758 és 1765 közötti időszakban keletkezett. A mű megírásának pontos körülményei máig nem tisztázottak: vagy Morzin gróf udvarában, vagy Fertődön, az Esterházyak alkalmazásában született. Mint a 18. század közepén keletkezett művek többsége, ez is a gáláns stílus jellegzetességeit viseli magán. A Budapesti Fesztiválzenekar nagyvonalú, magabiztos játéka hűen tükrözte Haydn bő negyed évezreddel ezelőtt rögzített zenei gondolatait.

Ezt követően Mozart Esz-dúr zongoraversenyét hallgathatta meg a nagyérdemű. A kompozíció 1777 januárjában keletkezett, azaz Mozart teljes életműve tükrében korai darab, hiszen ezt követően még tizennyolc zongoraversenyt írt, ennek ellenére mérföldkő a műfaj addigi történetében: nagyobb szabású, mint az addigiak, a stílusa kifinomultabb, részletgazdagabb, eredeti megoldásokban gazdag kompozíció. A mű szólistája napjaink egyik legjelentősebb és legfoglalkoztatottabb francia zongoristája, Jean-Efflam Bavouzet volt, akit a Times kritikusa 2011-ben ekként méltatott: „Bavouzet ujjainak játéka jól megkülönböztethető; kutató, átható, képektől tüzes. Végtelenül kíváncsi; igyekszik bármely szerző egyedi hangzását és nyelvezetét felderíteni.”

Jean-Efflam Bavouzet 1962. október 17-én született. A párizsi Conservatoire-ban Pierre Sancan tanítványaként végzett. 1995-ben Sir George Solti meghívására az Orchestre de Paris-szal debütált. A számos nagy nemzetközi versenyen is díjnyertes francia zongoraművész azóta már fellépett többek között Hongkong, Sydney, São Paulo és Boston szimfonikus zenekaraival, a Francia Nemzeti Zenekarral, a New York-i és a BBC Filharmonikusokkal, valamint szólóestet adott a párizsi Louvre-ban és a londoni Wigmore Hallban. A neves zongoraművész több szálon is kötődik Magyarországhoz. Túl azon, hogy barátság és kollegiális kapcsolat fűzte Kocsis Zoltánhoz, Bavouzet-t úgy tartja számon a szakma, mint az idős Solti György utolsó jelentős felfedezettjét. Elhivatott tolmácsolója Haydn zenéjének, a legjelentősebb Debussy- és Ravel-játékos, de szívesen játszik kortárs zenét is.

A Mozart-versenymű kiváló előadóját a kecskeméti koncert közönsége is hatalmas ünneplésben részesítette. Önfeledt, mégis hihetetlenül precíz, a zenekar tagjaival szinte együtt lélegző muzsikálása  derűt, békességet sugárzott, ezt köszönték meg a jelenlévők. A hangverseny valamennyi percét egyébként ez a hangulat jellemezte. Egyetlen pillanat volt kivétel: a versenymű második tétele zongoraszólamának utolsó hangja csak kissé megkésve szólalt meg, a dallamot egy bekapcsolva felejtett telefon csengésének végét megvárva ütötte le a francia zongorista. Néhány perccel később, immár a Hírös Agóra széksoraiban elhelyezkedve Bavouzet látványos mozdulattal, saját okoskészülékének elnémításával próbálta enyhíteni a korábbi kínos momentumot.

Szünet után Mozart egyik szimfóniájával folytatódott a bécsi klasszikus est. Mozart 1783 nyarán vitte el feleségét először Salzburgba, hogy bemutassa családjának. Még az esős évszak beköszönte előtt visszaindultak Bécsbe, de közben megálltak Linzben. Innen Mozart részletes beszámolót írt apjának, többek között arról tájékoztatva őt, hogy mivel elfelejtett magával vinni kész szimfóniát, újat kellett írnia. „Kedden, vagyis november 4-én a színházban hangversenyt fogok adni, és mivel nincs velem egyetlen szimfóniám sem, nyaktörő gyorsasággal dolgozom egy újon, amelynek addigra el kell készülnie. Be is fejezem levelemet, mert a körmömre ég már a munka.” Így született a Linzi szimfónia, amely a nagy sietség ellenére színes, jó humorú, frappáns darab lett. Jól visszaadta mindezt a fővárosi együttes sziporkázóan könnyed előadása, méltán kaptak vastapsot.

A koncertnek különös hangulatot adott, hogy Takács-Nagy Gábor az elhangzó művek előtt vidám, közvetlen stílusban néhány érdekes információt is megosztott a közönséggel. A jelenlévők többek között megtudhatták, hogy Haydn a gondokkal küzdő emberek megvigasztalására komponálta darabjait, hogy Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes tanár szerint „Mozart muzsikája gyógyítja és széppé teszi a lelket…”, s hogy Pep Guardiola, a Barcelona futballcsapatának egykori, a Manchester City jelenlegi edzője az erőlködés nélküli játék erejében bízik. A korabeli történetek felidézésével, valamint személyes élményeinek átadásával a műsorvezetői szerepet is vállaló dirigens nemcsak közelebb hozta a zeneszeretőket a darabokhoz, de egy kicsit bennfentessé is tette őket. Kecskeméten is igazolta Devich János Liszt Ferenc-díjas csellóművész, zenepedagógus, a Zeneakadémia professor emeritusa két évvel ezelőtti gondolatait, aki Takács-Nagy Gábor emberi és művészi kvalitásait méltatva úgy fogalmazott: „Felszínre hozza a karaktereket, kiélezi a feszültségeket, megbékél a feloldásban. [...] Szuggesztív mint művész és szuggesztív mint ember.”

A Filharmónia Magyarország Kodály-bérletének következő hangversenyét november 6-án tartják meg. A koncertsorozat második alkalmán a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar, a Kecskeméti Énekes Kör és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenepedagógiai Intézetének Kórusa előadásában többek között Fauré: Requiem című művét hallgathatják meg az érdeklődők. Az est dirigense Antal Mátyás lesz.

Élő adás